A széf

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak." (Róma 8,28)

Csak most vettünk egy új házat, és én elindultam, hogy lemérjem a függönyökhöz az ablakokat. Anya is velem tartott, és izgatott voltam, amiért megmutathatom neki az új otthonunkat. Mikor bekanyarodtam a kocsifelhajtóra, megláttam egy széfet a bejárati ajtón és bútorokat a nappaliban. Itt valami hiba csúszott be – gondoltam. Felhívtam az ingatlanügynökömet, aki rájött, hogy olyan házat mutatott meg nekünk, amit soha nem is akartak eladni, csak kiadni. Emellett hibás papírokat is töltött ki. Így valójából egy másik házat vettünk meg egy másik címen – amit még csak nem is néztünk meg. Az ingatlanos mindent megtett, ami tőle telt, hogy helyrehozza nekünk a dolgot. Megpróbált megmutatni egy másik épületet. Egy pillantás után tudtuk, hogy egyáltalán nem a mi ízlésünk szerint való, és nem is esne rá a választásunk. Komoly pénzt vesztettünk. Már hetekkel ezelőtt eladtuk a korábbi otthonunkat, és nyolc napon belül be fognak költözni oda. Hova megyünk innen? A Biblia azt mondja, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott”. Mondanom se kell, pánikba estünk, és azon agyaltunk, hogyan tovább. Ima közben az a benyomásunk támadt, hajtsunk tovább pár kilométert az utcán lefelé egy önálló parcelláig. Ott pár eladó házat pillantottunk meg. Az egyiken megakadt a szemünk. Nos, az előző házunk mögött volt egy kedves park, ahogy itt is! A park a hátsó ajtótól jobbra terült el, és a gyerekeink örülnének, hogy ilyen könnyen kimehetnek oda. Kapcsolatba léptünk a házat áruló ügynökkel, és megszereztük. Az előző otthonunk vevői hajlandóak voltak a mi igényeink szerint meghosszabbítani a beköltözés idejét. Odáig vagyunk az új otthonunkért! Még ha előre nem látott körülmények ütik fel a fejüket az életünkben, biztosak lehetünk benne, hogy az Úr is itt van velünk. Törődik a nekünk fontos ügyekkel. Ő nem hagy megrekedni (vagy „hajléktalanul”) bennünket.

Karen M. Phillips