Krisztus békéje

„Eredj el békességgel, és Izraelnek Istene   adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle.”   (1Sámuel 1,17)  

Anna szomorú volt, és gyötrődött is. Abban a korban, amikor a nőket a férjüknek adott gyerekek száma szerint értékelték, ő meddő volt. A társadalom   számára érdemtelen volt. Férje iránta érzett komoly szeretete ellenére sem volt boldog, nem érezte magát teljes egésznek, és majdnem úgy találta, ezzel büntetést róttak   ki rá. Milyen súlyos terhet cipelt! És hogy még rosszabbra forduljanak a dolgok, férje, Elkána másodjára is megnősült Peninnával, aki több gyereket is szült neki.   Elkána minden évben elvitte a családját a templomhoz az Urat imádni és áldozatokat   bemutatni neki. Peninna mindig magával vitte a gyerekeit az anyaság   áldása felett érzett örömmel. Anna szomorúan figyelte őt. Bánatában a nő nem   evett, és gyakran sírdogált. Anya akart lenni, de nem tudta befolyásolni gyermektelen   helyzetét. Egyik évben, amikor a család a templomban volt imádkozni, Anna leborult az Úr előtt. Most más valamit hozott áldozatul, mint általában: ekkor sebzett szívét   helyezte a Felséges lába elé. Úgy imádkozott, mint addig még soha, gyengének és   kicsinek érezve magát ilyen gond láttán. Ott, a templom csendjében kimerült lelke   menedékre lelt. Az elhúzódó, imádságos gyász intenzív megmutatkozása magára   vonta a pap, Éli figyelmét. Azt hitte, hogy a nő részeg, és szigorúan megfeddte. Mikor Anna elmagyarázta neki szomorúsága okát, Éli gyorsan ráébredt hibájára. Nem közönséges asszonnyal volt dolga, hanem egy leánnyal, aki vigaszt keres apja karjai között. Éli békét kívánt neki áldásul. Anna felkelt, és már más nő volt. Most   sugárzott, megnyugodott, és magabiztos lett. Következő évben Anna nem ment a családi kirándulásra a templomhoz. Ehelyett   otthon maradt, hogy gondoskodjon a kisbabájáról: Sámuelről, a fiáról és Isten   válaszáról az imáira. Béke uralkodott a szívében, minden összetört helyet megtöltve.   A béke, amit Krisztus nyújt, megbocsátást, szeretetet és reményt hoz. Jelenlétének bizonyosságát hozza, hogy Ő nehézségeink közepette is velünk van.  Emlékszünk az Úr irgalmára és kegyelmére, amit Jézus keresztáldozata által nyilvánított ki azért, hogy megváltson bennünket, és bármilyen helyzetben a reményünk   legyen. Ugyanaz a béke, amit Anna is átélt, segít megkönnyíteni a mi  terheinket is.  

Sueli da Silva Pereira