A megtartott fogadalom

„Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat,  jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok.”  (Ézsaiás 58,9)

Értem én, hogy minden évben újra itt a január, de akkor miért lopózik mindig ide hozzám? Valahogy mégis sikerül legalább két újévi fogadalmat tennem, amit rendszeresen el is felejtek. Így tavaly erősebben elköteleztem magam amellett, hogy most jól csináljam. Mikor elpakoltam a karácsonyi díszeket, kértem az Urat, adjon nekem olyan fogadalmat, ami tisztességet szerez a nevének, és mi lenne, ha most az egyszer ez egész évben kitartana? Az évek múlásával a betlehemem összezsugorodott a pázsiton levő életnagyságú figuráktól a kis porcelánalakokig az asztalon. A méretüktől eltekintve ezek mégis Isten szeretetére emlékeztetnek, és arra, én mi szeretnék lenni: valaki, aki bízik az Úrban, aki a legjobb hallgatóság, engedelmeskedik neki, ahogy feltárja magát előtte a menny. Ráktúlélőként minden nap hálát adok neki az élet ajándékáért. Amint óvatosan visszatettem minden törékeny figurát a helyére a hungarocell közé, hihetetlen ötletem támadt. „Uram, hiszem, hogy megtisztelném a nevedet, ha én is beleilleszkednék abba az életbe, amit idén szánsz nekem: idehaza, a szomszédságban és a drága gyülekezetemben. Megmutatnád, hogy csináljam, és adnál hozzá plusz erőt, hogy megtehessem, amit szeretnél?” Már évek óta a gyülekezet közösségi szolgálatában tevékenykedve beleláthattam sok szegénységtől sújtott család problémáiba körülöttünk. A lépteim némileg lelassultak, mióta pár hónapja betöltöttem a 72-t, de „telefonközelben” maradtam a családok számára, és hetente sok-sok ruhadarabot osztok ki neki. Nemrégiben – és hiszem, hogy ez volt a válasz a „beilleszkedős” fogadalmamra – a gyülekezetünk egy új vállalkozásba kezdett, amit úgy neveztünk el: Remény az éheseknek. Hirtelen úgy éreztem, az Úr sürget, hogy menjek önkénteskedni. Köszönöm neki, örök barátomnak, hogy engedte: része legyek ennek a sikeres szolgálatnak, „beilleszkedjek” Isten nagyszerű munkásai közé. Mostanra sok éhező szemű kisgyerek többé már nem olyan éhes. A mi Remény az éheseknek programunk annyira kiterjedtté vált, hogy idén egy „angyalfával” is bővült (az Üdvhadsereg kezdeményezése az Angel Tree [angyalfa] projekt, ami évente több százezer gyereknek juttat karácsonyi ajándékokat az USA-ban), és gyerekeknek ajándékokat és játékokat, valamint új ruhákat és Bibliákat kínálhatunk. Nem számít, kik vagytok, ti is „betagozódhattok” ebbe a világba, és örömöt áraszthattok, hatással léve gyerekekre életük további részében. Imádkozzatok értem és idei kötelezettségeimért. Tegyük meg a részünket az Igét terjesztve – mert Jézus jön vissza, hogy örökre véget vessen az éhségnek!

Jane Wiggins Moore