Március 26. - Meglátni Jézus arcát

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik,  minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” – Róm 8:28

Kétezertizenhat március 26-án reggel Róma 8:28 verse jutott eszembe. Szombat volt, és a gyülekezetünkben éppen egy sikeres ifjúsági missziós programot tartottak. Nagy kórus készült az istentiszteleti szolgálatra. Én is jártam a próbákra, és alig vártam már, hogy ebben a csodálatos kórusban énekeljek, azonban pénteken alaposan megfáztam, és nem tudtam elmenni a gyülekezetbe.

Csalódottságomban elhatároztam, hogy kedvenc könyvemet, Ellen G. White

„Jézus élete” című könyvét fogom olvasgatni. Az „Ismét a tengernél” című fejezethez lapoztam, és amint olvastam, csalódottságom elszállt. Otthonmaradásom áldássá vált számomra. Jézus tanítványai iránt tanúsított csodálatos szeretete, a megbocsátás, amellyel Pétert, az Őt megtagadó tanítványt körülvette, könnyeket csalt a szemembe. Mindennél jobban vágytam meglátni Jézust, az Ő valóságát. Fennmaradt néhány portré róla, és rendelkezünk a bibliai leírással is, azonban semmi nem fedi fel annyira valóságos arcát, mint szeretetének megnyilvánulásai.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni, megpróbáltam elképzelni az új földet, az Új Jeruzsálemet, az élet fáját, az élet folyóját. Miután ezt a fejezetet elolvastam, semmire nem vágytam, csak meglátni az arcát, szemtől szemben találkozni Vele. Ha úgy néz ki, mint amennyire kedves és szerető, akkor Ő a legcsodálatosabb személy.

Sokszor természetesnek vesszük irántunk való szeretetét és irgalmasságát. Pedig a legborzalmasabb halált viselte el, hogy megmentsen minket bűneinkből. Megérdemli imádatukat, és annál sokkal többet.

Van olyan pillanat az életünkben (számomra ez 2016. március 26. volt), amikor újra fel kell fedeznünk, ki is valójában Jézus: Teremtőnk, Fenntartónk, Megváltónk, Közbenjárónk és Barátunk. Jézus a mindenünk!

Imádkozom, hogy mindannyian meglássuk Jézus arcát, és személyesen megtapasztaljuk az Ő békességét. Neked mi a vágyad?

Moselle Slaten Blackwell