Március 20. - Kit látok a tükörben?

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” – 1Sám 16:7

Rengeteg kérdést teszünk fel nap mint nap. Szép vagyok? Elég jól nézek ki? Tetszeni fogok így az embereknek? Én biztosan feltettem magamnak ezeket a kérdéseket. A kihívások egyre nagyobbak: „Ezt kell tenned! Ezt kell viselned!” Ilyen körülmények között nehéz megőrizni az önbizalmunkat. Sámuel első könyvében (16:7) arról olvasunk, hogy mennyire fontos ismernünk önmagunkat, és tudni, kihez tartozunk. Az évek során én is tudatosítottam, hogy Isten a saját képére teremtett engem. Az egész teremtett világban nincs még egy ugyanilyen, mint én. Ajándékokkal és képességekkel ruházott fel, amelyek egyetlen, különleges, megismételhetetlen és utánozhatatlan egyénné tesznek. Amikor felismertem, hogy Istennek pontosan így van rám szüksége, hogy nem kell más lennem, vagy azt tennem, amit mások tesznek, dicsőítettem és áldottam az Ő bölcsességét. Milyen felszabadító érzés!

Gyakran jószándékú anyukák, nagynénik, nagymamák, és más gyülekezeti tagok arra törekednek, hogy másokat hozzájuk hasonlóvá formáljanak. Azt szeretnék, ha mindenki olyan lenne, mint ők. Mi soha nem tudunk megváltoztatni másokat, és az ilyen magatartás nem Isten szeretetét és kegyelmét tükrözi. Ő mindenkinek megengedi, hogy a saját ritmusában növekedjen és fejlődjön, miközben segít bennünket, nyilvánvalóvá téve dicsőségét és kegyelmét. Isten Igéjét olvasva tudom, hogy az Övé vagyok. Annyira szeret engem, hogy elküldte egyetlen, szeretett Fiát, Jézust, a megmentésemre. Annyira fontos vagyok neki, hogy összegyűjti könnyeimet, és helyet készít nekem maga mellett az örökkévalóságban. Értékes vagyok!

Annyira örülök annak, hogy Isten látja a szívemet. Tudom, hogy sok esetben bár jót akarok, mégsem cselekszem helyesen. Bátorít, hogy tanuljak ezekből a tapasztalatokból, és ugyanolyan türelmesen viselkedjek másokkal, ahogy Ő viselkedik velem. Bár szeretem azokat, akik irányítani próbálják fejlődésemet, nem felejtem el, hogy Isten látja a szívem, és türelmesen szemléli növekedésem.

Szabadon nézek a tükörbe és mosolygok! Tudom, hogy bár ugyanazt a visszatükröződést látom, mint mások, amikor napközben rám néznek, mosolyoghatok. Isten látja a szívem!

Wilma Kirk Lee