Együtt az ünnepi asztalnál (1.)

„Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jelenések 19:9)

Beköszöntött a téli ünnepi szezon. Sok ismerősöm már lázasan írta a bevásárló listát, ajándékokat vásároltak barátaiknak és családjuknak. Személyesen örülök, hogy az elmúlt néhány évben a családommal együtt eldöntöttük, hogy van már elegendő pulóverünk, sálunk, kendőnk, táskánk és pénztárcánk. Ez lényegesen oldja az ünnepek előtti feszültséget. Ugyanakkor be kell ismernem, szerettem a karácsonyi sütés-főzést.
Az évek során kialakítottunk néhány szokást, melyet ilyenkor gyakoroltunk: főztünk a betegeknek, egyedülállóknak és csüggedteknek. Örültünk a régimódi baráti együttléteknek is. Mindig felderül az arcom, látva a kilencvenvalahány éves Vicky boldog arckifejezését, amikor megérkezek hozzá a fazék levessel és zöldséggel, az ő ízlése szerint elkészítve. A sajtos makaróni pedig a gyermek arcára csal mosolyt, aki nem annyira kedveli a kukoricakenyeret és a zöldségeket.
Ma este vendégeket várok vacsorára. Az asztalt megterítettem, az étel is majdnem kész. Amikor elküldtem a meghívókat, mindenki örömmel elfogadta. Ekkor feltettem magamban a kérdést: Milyen ételeket szeretnek? Végül úgy döntöttem, hogy hagyományos és nem hagyományos ételeket is készítek. Az illat már most ínycsiklandozó. Még egy pár perc a sütőben és a tűzhelyen, majd nyugodtan várhatom a vendégek érkezését. Annyira boldog vagyok, amikor látom, hogy vendégeim szeretik a főztömet. Elismerő szavaik megmelengetik a szívem.
Elvégzem még az utolsó simításokat. Az asztal csodálatosan néz ki, meg vagyok elégedve a munkámmal. Miközben várom, hogy megszólaljon a csengő, eszembe jutnak Jézus szavai. Elment, hogy helyet készítsen nekünk. Máté 24. fejezete szerint Ő is elvégzi az utolsó simításokat, mielőtt eljön, hogy hazavigyen bennünket. Becsukom a szemem, és próbálom elképzelni, milyen asztalt terített nekem és minden hűséges gyermekének. Magam előtt látom az élet fáját, tizenkét különböző gyümölccsel. Lesz ott mangó, avokádó, eper, ananász?
Tudom, hogy ünnepi vacsora lesz, mellyel menyasszonyát fogadja. Emberi értelemmel nem tudjuk elképzelni, milyen is lesz. Nem tudjuk felfogni annak dicsőségét. Pál szerint, el sem képzelhetjük. És ez így van rendben. Bízom Megváltómban, és szeretnék ott lenni az Ő ünnepi asztalánál.
Sonia Kennedy-Brown