Nem vagyunk egyedül

„Mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam [őket].” (Ésaiás 65:24)

Nehéz szívvel mentem a postaládához. Ez lesz az első karácsony a szüleim nélkül. Édesapám három évvel ezelőtt, édesanyám pedig most nemrég hunyt el. December első napjai voltak, és átgondoltam, mennyi mindenben lesz más ez a karácsony a korábbiakhoz képest, hogy a szüleim már nincsenek közöttünk. Nem lesz több házi sütemény és stollen (hagyományos német karácsonyi kenyér), a gyermekeim nem kapnak hasznos ajándékokat a nagyszülőktől. Édesapám nem olvassa fel Jézus születésének történetét karácsony este. Nem kapok a nővéremmel együtt női áhítatos könyvet ajándékba édesanyánktól, pedig ez felnőtt életem minden évében megtörtént. Nagy szomorúság töltötte be a szívem, ahogy a postaládához közeledtem. Furcsa módon, találtam benne egy csomagot a Pacific Press Kiadótól. Nem rendeltem semmit, ezért nem tudtam mire vélni a csomag megjelenését. Leültem az ajtó előtti lépcsőkre, és kinyitottam a dobozt. A 2018-as női áhítatos könyv volt. Gondolkodni kezdtem. Édesanyám nagyon gyenge volt a halálát megelőző időszakban, tehát nem állt módjában halála előtt közvetlenül megrendelni a könyvet. Kinyitottam a kísérőlevelet. „A dobozban a 2018-as női áhítatos könyv szerzői példányát küldjük önnek. Köszönjük a hozzájárulását.”
Szemeim megteltek a hála könnyeivel. Elfelejtettem, hogy három évvel ezelőtt beküldtem három áhítatot. A könyv pedig pontosan akkor érkezett, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Karácsony este a nővéremnek ajándékoztam a szerzői példányomat, és megosztottam vele a könyv történetét. Könnyes szemmel köszönte meg a legjobb karácsonyi ajándékot, amit valaha kapott. A könyvben volt egy áhítat, amit édesapám halálakor írtam. Köszönetnyilvánítás azért a sok szeretetért, amelyet szüleink nekünk, családunknak és másoknak nyújtottak, valamint Isten folyamatos és végtelen szeretetéért. Most édesanyám halála után újra emlékeztetett, hogy bár szeretteink már nem járják velünk az élet útját, mennnyei Atyánk még mindig naponta velünk jön az úton.
Beatrice Tauber Prior