Zuhanás

„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Példabeszédek 17:17)

"Sok fürdőszivacsot látok a jövődben!” A nővér hangja sokkal vidámabb volt, mint ahogy én éreztem magam, amikor kiléptem az orvosi rendelőből. Jobb karomon gipsz díszelgett, mely elfedte a fél kezem, és a könyökömön túl ért. A bal csuklóm eltört, és a merevítő lehetetlenné tette, hogy ellássam magam, sőt, előrelátha-
tóan személyes higiéniám sok ideig csak egy nedves szivaccsal lesz megoldható.
Egy decemberi péntek délután történt, amikor egy gyors látogatás a pincébe túlságosan gyorsra sikeredett. Valahogy kihagytam egy lépcsőt, majd elvesztettem a lábam alól a talajt, és a kemény földre estem. Egy nagyobb vágás éktelenkedett a bal lábamon, több kisebb a karomon, alaposan megdagadt a jobb csuklóm, és a bal csuklóm is erősen fájt. A sürgősségi osztályon ideiglenes gipszet tettek a jobb karomra, rugalmas fáslit a bal csuklómra, és ellátták a vágásokat.
Testvérem, Lila, aki szintén özvegy volt, nem lakott nagyon messze tőlem, így őt hívtam segítségül. Másnap reggel meg is érkezett, de akkor még egyikünk sem sejtette, mit tartogat számunkra az elkövetkező egy hónap. A mosdószivacsos jóslás már hétfő reggel valóra vált, amikor is újból az orvoshoz készültünk röntgenre. Merevítőt tettek a törött bal csuklómra, és végleges gipszet a másik kezemre.
A következő három vagy négy hónap valahogy eltelik majd számomra, de Lilának rengeteg dolga lesz. Ő volt ugyanis a nővér, a szakács, a fodrász, a takarítónő, a barát és persze a szivacsfürdető egyszemélyben. Már nem is számoltuk, hányszor tettük meg az utat az én házam és az ő háza, valamint az én házam és az orvosi rendelő között, hogy mindent folyamatosan elintézzünk.
Végre elérkezett az ideje, hogy a gipszet is merevítőre cseréljék, és a másik kezemről levegyék a merevítőt. Néhány hét múlva pedig a másik kezem is felszabadult. Ez azt jelentette, hogy már nem szorultam Lila segítségére. Ezekben az elmúlt hónapokban azonban nagyon szorossá vált köztünk a testvéri és baráti kötelék. Eredetileg öten voltunk testvérek, de már csak mi ketten vagyunk életben.
Amikor kislány voltam, a két nővérem mellé szerettem volna egy nagyobb fiútestvért is. Amikor azonban nagyobb lettem, felismertem, hogy tulajdonképpen van egy bátyám. Jézus a nagy testvér, aki annyira szeretett, hogy életét adta az én örök életemért. Örökre élhetek majd ott, ahol nem lesznek csonttöréssel végződő esések, gipszek, merevítők, és nem lesz szükségünk fürdőszivacsra.
Mary Jane Graves