A kutatás

„Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?” (Lukács 15:4)

A gyülekezeti tábor utolsó péntek délutánja volt Wisconsinban (USA). Az addig csekély úszótudománnyal rendelkező tízéves lányunk ráérzett a dolog ízére, és szorgalmasan gyakorolt a közeli tóban. Egy nap csillogó szemmel jelentette be, hogy már el tud úszni a nagy stégig. Minden nap, amikor az előadásokról visszatértem lakosztályunkba, víztől csöpögő fürdőruhája ott hevert valahol a földön. Ez volt a bizonyítéka annak, hogy későn ért vissza a tótól, és sietett a gyerekfoglakozásra.
Ezen az utolsó péntek délután, amikor visszatértem a szobába, nem láttam sehol a fürdőruháját és őt sem. Siettem a tóhoz, hogy emlékeztessem a gyerekfoglalkozásra. Laura nem volt ott. Rohantam a közös sátorhoz. Laura ott sem volt. Továbbmentem a sportpályákhoz, megnéztem a keresztény könyvesboltban, a falatozóban, a játszótéren. Laura sehol nem volt. Lihegve kiáltottam a vízimentőknek: „Sehol nem találom a lányomat!”
A vízimentők és fiatal barátaik azonnal megfogták egymás kezét, és egyenesen bementek a tóba. Amikor a víz már túl mély volt, egyszerre merültek le. Néztem, figyeltem, imádkoztam és vártam. Negyven perc alatt átnézték az egész kis tavat, de Laurát nem találták.
Megköszöntem nekik, majd siettem, hogy megkeressem a férjem. És ott volt Laura! Önkéntesen felajánlotta segítségét a tábor kitakarításában szombatra. Ő volt ott egyedül fürdőruhában. Elképzelhetitek azt a kiabálást, sírást, ölelést és feddést, ami ezután következett.
A mi Atyánk is keres bennünket.
Anyaként együttérzek vele. A világegyetem Teremtője is szülő, aki reményteljesen és folyamatosan keres és szólít minket. Mi meghalljuk a hívását?
Kay Dorchuck