2021. december 15., szerda
Mítosz vagy mestermű?
„Ímé, eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt.” (Jelenések 1:7)
"Megvásárolhatjuk azt a nagy Mikulást Rudolffal? – kérdezte Melissa izgatottan.
– Még az orra is világít. Mármint Rudolfnak, nem a Mikulásnak – kuncogott.
– Nagyon jól nézne ki az első teraszunkon.”
„Inkább vegyünk valami mást – érveltem. – Ezen a vásáron annyi minden kapható.” Melissa nézegetni kezdte a kivilágított figurákat. „Tudom, hogy szereted ezt az ünnepet, mert vannak csengőkoszorúid, friss örökzölded, egy kivilágított fád mindenféle zenélő dísszel, karácsonyi énekeket lejátszó aranyszínű angyalkák az asztalon, de Szent
Miklós figurája sehol. Hogy lehetséges ez?”
„Valóban szeretem ezt az ünnepet. A legenda szerint Szent Miklós a IV. században született a mai Törökországban. Ő volt a titkos ajándékosztó. Számomra azonban a jelenlegi Mikulás, illetve Télapó mítosza elhomályosítja az ünnep valódi célját és Krisztus várva-várt visszajövetelét, így én nem ünneplem Szent Miklóst – válaszoltam. Melissa kérdően felvonta szemöldökét. – A Mikulás egy erősen elhízott, kifigurázott alak, aki a sötétben érkezik ajándékokkal megrakott szánján. Majd bepréseli magát a kandallók kéményén, ahelyett, hogy fényözönben megjelenjen a felhőkön trombiták és harsonák hangjával. A Mikulásnak van egy zsák ajándéka, de a jutalmat aszerint adja, amit tettél, cselekedeteid szerint, vagyis hogy mennyire voltál kedves vagy csintalan, jó vagy rossz” – folytattam.
„Még soha nem elemeztem ki ilyen tudatosan ezt a mítoszt” – mondta Melissa. (Magamban kuncogva gondoltam: Biztos magában gyakorolta ezt a választ.)
„Könnnyű követni a világszéles hagyományokat és szokásokat anélkül, hogy belegondolnánk valódi értelmükbe. Mit szólsz ahhoz a kivilágított bölcsőhöz a teraszra?”
– javasoltam. „Emlékeztetne arra, hogy Isten mindig jó ajándékokat ad gyermekeinek, mindenkinek, aki elfogadja meghívását és az Ő családját választja.” (Lásd: Jak 1:17; Mt 7:11) Ezzel a döntéssel mindketten egyetértettünk, és Melissa ragyogó arccal húzott a pénztárhoz, hogy mielőbb kifizessük az ajándékot.
Ebben a hónapban ünnepeljük a valódi okot, és bizonyosodjunk meg róla, hogy Isten családjához tartozunk. Ez egy garantált jó ajándékkal jár együtt, amelyet egy örökkévalóságon át értékelünk.
Arlene R. Taylor