Láthatatlan áldások

„Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsoltárok 34:8)

Egy bizonyos helyzet már többször is kialakult házunkban, és én olyankor mindig Zsoltárok 34:8-at ismételgettem, hálát adtam Istennek és dicsőítettem Őt, hogy megvédett a bajtól és a veszélytől.
A férjem mindig nagyon későn ér haza a munkából, így minden esetben ő zárja be a garázsajtót és a házba vezető ajtót. Egy reggel, amikor elkészültem a munkába, és kiléptem az ajtón, megláttam, hogy a garázs ajtaja tárva-nyitva. Legnagyobb borzalmamra felismertem, hogy egész éjjel nyitva volt. Bárki könnyűszerrel bejuthatott volna a garázsunkba, majd a házunkba, bármit ellophatott volna, sőt, álmunkban még nekünk is árthatott volna. Mi több, nem is volt semmmiféle riasztóberendezésünk a házban, sem házőrző kutyánk.
Egy másik alkalommal a fiam ért haza nagyon későn. Ő is elfelejtette becsukni a garázsajtót akkor éjjel. Amikor másnap reggel kinyitottam a lakásajtót, hogy munkába induljak, láttam, hogy a garázsajtó újra egész éjjel nyitva volt. Az angyalok megint csak megőriztek minket.
Egyszer hallottam egy prédikációt, ami arról szólt, hogy soha ne felejtsük el megköszönni Istennek az áldásait, és nemcsak azokat, melyeknek tudatában vagyunk, hanem a láthatatlanokat is. Azóta mindig eszembe jut hálát adni neki szerető gondoskodásáért és védelméért, minden látható és láthatatlan jóságáért.
Olyan eset is volt, amikor vezetés közben valaki elvágta az utamat, máskor veszélyesen közel kerültek hozzám előzés közben. Szerető Atyánk annyira irgalmas, hogy az ilyen váratlan és életveszélyes helyzetekben is gondot visel rólunk.
Megpróbálok hálát mondani Istennek mindenért, még a házunkban jól működő berendezésekért is, amelyek mind áldásunkra szolgálnak.
Eszembe jutott, milyen gazdagon megáldotta Izrael gyermekeit is a negyvenévi pusztai vándorlás idején. Ruháik nem mállottak szét, a Mindenható pedig csodálatos módon ellátta őket vízzel és élelemmel.
Ugyanez az Isten ma is gondot visel rólunk, mi pedig bízunk benne és engedelmeskedünk neki.
Stella Thomas