Isten kegyelme megtartott

„Menedékem és pajzsom vagy te; Igédben van az én reménységem.” (Zsoltárok 119:114)

A depresszió érzékeny téma. Mégis az életük során nagyon sokan többször is átélik és megtapasztalják. Egyesek úgy vélik, hogy ha az állapotukról beszélnek, akkor mások sajnálkozni fognak miattuk, vagy furcsán néznek rájuk. Ezért elhallgatják a dolgot, nehogy rosszat gondoljanak róluk. Amikor felnőttem, számtalan alkalommal küzdöttem depresszióval. Azért nevezem harcnak, mert konkrét erőfeszítéseket kellett tennem, hogy ne engedjek a gonosz suttogásának.
Ezeken csak Isten erejével tudtam győzedelmeskedni. A depresszióval folytatott harcom a jó és gonosz közötti nagy küzdelmet juttatta az eszembe. Bár a gonosz megfeszített erővel próbált távol tartani engem Istentől, az Úr is küzdött értem, mert önerőm nem volt erre elegendő.
Ahányszor úgy éreztem, hogy ártanom kellene magamnak, vagy elmerülök szomorúságomban, Isten emlékeztetett, hogy Ő csodálatosan a saját képére teremtett, olyannak szeret, amilyen vagyok, annak ellenére, hogy amit tettem volna, nem az akarata szerint lett volna. Amikor úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó Istennek, mindig eszembe juttatta, mennyire szeret.
Isten minden értelmet felülmúló békességgel árasztotta el szívemet. Rámutatott, hogy semmi nem elviselhetetlen, mert Ő mindig mellettem van. Az önmagam ellen fordított cselekedeteim önzésre utalnak, és a szeretteim így elmaradnak minden jótól, amit én nyújthatnék nekik. Isten pedig megerősített, hogy megfelelő lehessek az Ő munkájára.
Testvérnőim, amikor az élet hullámai elborítani látszanak, menjetek Istenhez! Ő a mi Atyánk. Ő szeret minket, és csak a legjobbat adja nekünk. Isten nem hibázik. Amikor a sötét napok hosszabbnak tűnnek az elviselhetőnél, Atyánk akkor is mellettetek megy, elkísér az úton. Összpontosítsatok rá, és élvezzétek a közös utazást ahelyett, hogy a sötétségre koncentrálnátok. A ti „napfelkeltétek” a depresszióból nemcsak nektek biznyságtétel, hanem mindazoknak, akik ez által meglátják Isten csodálatos nagyságát. Amikor a rosszkedv rám telepedik, Jóbhoz hasonlóan mondom: „Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!” (Jób 13:15 – Károli
Gáspár-ford.)
„Isten megölhet engem, de én bízom benne mindvégig.” (Jób 13:15, eredeti szöveg alapján, CEV)
Ami az utunkba kerül, az mind megszívlelendő tanulság és kiérdemelhető áldás.
Renauta Hinds