Március 18. - Döntések

„Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss.” – 1Kir 17:12-13

Döntenem kellett. Gyermekeim felekezeti iskolába jártak, és vészesen közeledett a tandíj kifizetésének határideje. Egyedül neveltem gyermekeimet és tudtam, mennyire fontos, hogy komoly, keresztény oktatásban részesüljenek. A félretett tized és adomány összege pontosan annyi volt, amennyit az iskolába kellett fizetnem. Ez Isten pénze volt, de az ellenség folyamatosan ezt suttogta a fülembe: Csak most az egyszer vedd el. Tulajdonképpen gyermekeid Isten gyermekei! Meg fogja érteni.

Az elmúlt év számos negatív eseménye ellenére Isten túlságosan jó volt hozzám. Nem engedhettem Sátánnak. Nem nyúltam a tizedhez és az adományokhoz. Csodáért imádkoztam. A sareptai özvegyhez hasonlóan, elhatároztam, hogy Istenben bízom.

Isten soha nem hagy cserben. Néhány nap múlva a főnököm tájékoztatott, hogy fizetésemelést kapok. De ez csak a kezdet volt. Néhány hónap múlva előléptettek, majd később még egyszer. Tehát két év leforgása alatt két előléptetésben részesültem. Nem kellett többé a gyermekek tandíjáért aggódnom, az a pénz soha többé nem hiányzott. Ugyanúgy, mint az Illést tápláló özvegy esetében, a forrás soha többé nem apadt el (lásd: 1Kir 17:16).

Egészen gyermekeim egyetemista koráig, bár a tandíjak emelkedtek, Isten úgy alakította bevételeimet, hogy soha, egyetlen elhalasztott számlánk sem volt. Sokszor még többletünk is gyűlt, amit átutaltak a következő évre. Gyermekeim hitel nélkül végezték el a tanulmányaikat. Emellett Isten lehetőséget biztosított nekem is, hogy teljesen ingyen részt vehessek egy továbbképzésen.

Barátaim, amikor Isten iránti hűségünkkel kapcsolatos döntéseket kell hoznunk, Ő mindig maradjon életünkben az első helyen. Meglátjátok, hogy mindig eláraszt túlcsorduló áldásokkal.

Yvonne Curry Smallwood