Szem

„Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.” (Zsoltárok 17:8)

Nemrég alkalmam adódott egy tárlatvezetésen részt venni a szülővárosom művészeti múzeumában, ahol megtekinthettük egy neves verseny több mint ötven döntősének munkáit. A kiállított darabok nagyon különbözőek voltak mind témáválasztásban, mind méretben, stílusban és színvilágban. Ahogy az idegenvezető képtől képig vezetett, hasznos és érdekes információkat osztott meg a témákról, a művészekről és a technikákról. Az egyik dolog, amit gyakran kiemelt, a szemek. A portrékon megjelenő személyek egy része látszólag egyenesen a nézőre tekintett, mások viszont messze, a távolba néztek. Egyesek szemében huncut fény csillogott, másokéban azonban mély szomorúság, amely az egyén szenvedésére utalt.
Eszembe jutott a szólás: „A szem a lélek tükre.” A szemünk felfedi, ami a szívünkben van. Másrészt a szívünket és az elménket befolyásolja a jó és a rossz, a szavak és a képek, amiket a szemünkkel észlelünk. Jézus mondta: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!” (Mt 6:22–23) Továbblépve, ha észrevesszük, hogy valaki figyel minket, az kellemetlenséget, fenyegetettség érzését kelti bennünk. Azonban ha valaki figyel ránk, az biztonságérzetet ad. Gondoljunk például a zsoltáros szavaira: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.” (Zsolt 34:16)
Milyen csodálatos biztonság és bátorítás forrása az a sok dolog, amit Isten megígért nekünk az Igéjében, és amit lelki szemeinkkel elképzelhetünk. Ahogy Pál írta az efézusi hívőknek: „Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, és mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint.” (Ef 1:18–19)
Jennifer M. Baldwin