Félek

„Mondtam: Ah, ah, Uram, Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!” (Jeremiás 1:6)

Életünk során láttunk olyan embereket, akik otthonukat elhagyva szolgálták Istent. Olyanokat is ismerünk, akik Istenért dolgoznak, és rendkívül tehetségesek. Emlékszem, kislány koromban láttam bizonyos embereket énekelni, zenélni a gyülekezetben. Nem tudtam megállni, hogy ne hasonlítgassam magam hozzájuk, és ne tegyem fel a kérdést: Miért nem kaptam én is a zene ajándékát?
Sokszor sok időt töltünk azzal, hogy megfigyeljük, mit tudnak mások, és elfelejtjük, hogy mi mit tudunk. Azt hiszem, pontosan ezt történt Jeremiással, amikor Isten először elhívta őt rámutatva, hogy már az anyja méhében megszentelte és kijelölte prófétának. Jeremiás azonban az ifjú korára hivatkozva tétovázott (Jer 1:6).
A helyzet iróniája, hogy Isten elkezdte magyarázni, hogy még Jeremiás születése előtt kiválasztotta prófétának. Ő pedig mégis aggódott, mert nagyon fiatal volt. Lehet, összehasonlította magát más prófétákkal, akiket ismert vagy akikről hallott, mint Illés vagy Ésaiás. Azonban nem szűnt meg gondolkodni azokról, amiket Isten mondott neki: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak...” (Jer 1:5) Isten felelős Isten. Ő előre tervez. Nekünk csak el kell fogadnunk a tervét.
Az Úr másik csodálatos tulajdonsága az együttérzés. Ő megértette Jeremiást. Felismerte félelmét, és így bátorította: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!” (Jer 1:8) Hányszor halljuk mi is Isten hívását, de megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, mert félünk. Ha az emberek, a gondok és az akadályok félelem tárgyát képezik, akkor nagyon sok mindentől kell félnünk. De mennyei Atyánk már a gondok megjelenése előtt megadta nekünk a választ. Ő mellettünk van, hogy megszabadítson minket. Bár Jeremiás tiltakozott, mert nem tudott jól beszélni, Isten konkrét választ adott neki: „Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer 1:9)
Mindenkinek vannak félelmei. Sokszor „bénulással” válaszolunk a félelemre, de gyakran felhasználhatjuk az aggodalmainkat a mindennapi valóságunk elfogadására. Ezt azonban nagyon nehéz egyedül megtenni. Kövessük hát Jeremiás példáját. Mondjuk el félelmeinket Istennek, Ő pedig megadja nekünk a legyőzésükhöz szükséges eszközöket. Még születésünk előtt ismert bennünket. Ismeri félelmeinket. Segít szembenézni ezekkkel. Csak bízzunk benne!
Cecelia Nanni