Angyalok őrködtek a kosaruk felett

„Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsoltárok 91:11)

Rengeteg csodálatos történetet hallottam Isten oltalmáról és gondviseléséről az Irma hurrikán idején, és én is megosztok veletek egy viharral kapcsolatos tapasztalatot, mely drága Olivia nagynénémmel történt. 2017-tel ellentétben, amikor a tudósok már a hurrikánnal kapcsolatos majdnem minden részletet előre tudtak, 1945-ben az embereknek nagyon kevés ismeretük volt az ilyen jellegű viharokról. Nagynéném ötéves volt, az idősebbik nővére pedig tizenhárom. Fogalmuk sem volt a készülődő hurrikánról, és a szüleik korán elmenek otthonról a tanyára, hogy élelmet szerezzenek a családnak. Szokásukhoz híven a hajnali órákban távoztak, és naplemente előtt akartak hazatérni.
Emma és Olivia az üvöltő szél hangjára ébredtek, az egész ház rengett és remegett, mint a nyárfalevél. Belize déli partjain laktak, nem volt számukra ismeretlen a nyári, kora hajnali „bayamo” (erős széllökések). Nemsokára azonban felismerték, hogy ez nem egy átlagos szeles nap, hanem egy valódi hurrikán. A szörnyű vihar letépte a házat alapjairól, és tengeri algák jelentek meg a padló alól. Emma megnyitotta az ajtót, de látta, hogy a víz sokkal mélyebb, minthogy lépni lehessen benne. Visszahátrált, és becsapta az ajtót, gondolva, hogy bent biztonságosabb. Amikor megpróbált egy kis házi kenyeret és valami más ételt elővenni, megdöbbenve tapasztalta, hogy azok már vízben úsznak.
Isten különleges gondot visel gyermekeiről. Emma bement a szülők szobájába, kiürítette a nagy ládát, és szerintem az őrzőangyala segítségével feltette az ágyra. Mindketten bemásztak. Emma felhúzta a térdét, azzal tartotta nyitva a láda fedelét, hogy kapjanak levegőt, majd gyermeki hittel elaludtak. Amikor felébredtek, minden csendes volt. Hála Istennek, a vihar elmúlt. A tengervíz és a tengeri algák még mindig megtöltötték a házat, de a gyerekek biztonságban voltak.
Zsoltárok 91:11–12 valósággá vált számukra, és még mindig valóság édesanyám túlélő testvére, Olivia számára. Később egy szomszéd jött be, aki biztos volt bennne, hogy nem talál túlélőket, de a lányok akkor már felébredtek. Éhesen és ijedten, de életben. Ahogy Isten angyala őrizte Mózest annak idején a Nílus folyón, elküldte angyalait, hogy őrködjön nagynénémék „kosara” felett. Csodálatos Istent szolgálunk! A mennyben őrzőangyalaink majd elmesélik hányszor és hogyan mentették meg az életünket.
Tervezzük úgy, hogy ott leszünk, és közvetlenül tőlük halljuk meg ezeket!
Claudette Garbutt-Harding