Krisztus a híd

„Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Filippi 1:21)

A szeretteinktől és barátainktól kapott ajándékok esetében mindig a hozzáállás számít. Egyik lánytestvérem a családjával együtt Olaszországban nyaralt. Hazatérésükkor felhívtak telefonon. Elmondták, hogy néhány nap múlva elvisznek engem magukhoz. Egyik nap eljött értem egy segítőjével, hogy saját otthonába vigyen. A házukhoz közeli szabadtéri központban ebédeltünk, ahol kint sütnek-főznek, és ott helyben szolgálják fel az ételt. Ebéd után hazamentünk. Mondta, hogy szeretne adni nekem egy szuvenírt, és megengedte, hogy válasszak néhány kis ajándék közül. Mutatott egy feszületet, egy kis szobrocskát a kereszten függő Jézusról.
Akkor eszembe jutott egy PowerPoint-bemutató, amit évekkel ezelőtt küldött nekem valaki. Emberekről szólt, akik útjukon magukkal cipelik a saját fakeresztjüket. Az egyik fiatalember úgy vélte, hogy saját keresztje túlságosan nehéz. Mivel elfáradt, elhatározta, hogy levág belőle néhány centimétert. Ahányszor elfáradt, vagy túl nehéznek érezte keresztjét, mindig levágott belőle egy keveset. Végül elért egy sziklához, és egy hídra lett volna szüksége, hogy átjusson a másik oldalra. Látta, hogy a többi utazó a keresztjét használja hídnak. Keresztülfektették a szakadékon, majd azon átmenve folytatták útjukat. Én is használhatom hídnak a keresztem – gondolta. Odament a szakadék széléhez, és megpróbálta keresztülfektetni rajta saját keresztjét, de sajnos túl rövid volt. Nem ért át a túloldalra. Abbeli erőfeszítéseiben, hogy saját maga könnyítsen terhén, használhatatlannná tette a keresztjét.
Egyszerű szavakkal kifejezve, a szívünkben élő Krisztus a híd, aki segít biztonságosan elérni úticélunkat. A jelenléte szívünkben emlékeztet, hogy naponta feszítsük keresztre az énünket. Tőle függjünk, ahelyett, hogy rövidítéseket keresnénk, amikor túl nehéznek érezzük a terhet. Ha Istenbe bízunk, mi magunk is híddá válunk azok számára, akik találkozni szeretnének vele.
Elfogadtam a testvérem ajándékát, mint irántam érzett szeretete kifejezését, és betettem a vitrinbe más hasonló ajándékok mellé. Természetesen nem beszélek hozzá. Egyedül az Úrhoz imádkozom, és vele beszélgetek, ahogy elkötelezett keresztényként már évek óta gyakorlom. De ez az ajándék arra emlékeztet, hogy Krisztus meghalt értünk a kereszten. Ő a mi hidunk, és meg kellene halnunk az énünknek, hogy naponta érte élhessünk.
Yan Siew Ghiang