Március 17. - A város fényei

„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” – Jel 21:23

Nemrég valaki küldött nekem egy rövid videót a Los Angeles-i naplementéről és a város esti kivilágításáról, a tovasuhanó autók fényszóróinak fényéről. Mondhatom, teljesen elvakított. Eszembe jutottak azok az idők, amikor a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtérre érkeztem, sokszor éjjel, különböző országokból. Gyakran plusz csomagom is volt, amit az ülés fölötti csomagtérbe helyeztem. Ugyanakkor lelki terheket is cipeltem: szomorúság, aggasztó diagnózis, bizonytalan munkahelyi helyzet, szakítás, válás. Azonban bármivel terhelt is az élet, mindig tudtam, hogy ott, a város milliónyi fénye között van egy régi autó, benne egy őszhajú édesapa, aki mindig várja a lányát, hogy hazavihesse. A város éjszakai fényei mindig biztonságérzetet adtak, mindig tudtam, hogy nemsokára minden rendben lesz, mert édesapám megoldja a dolgokat. Még soha semmi nem nyugtatott meg annyira, mint a repülő bal szárnya melletti ablakban feltűnő fények, amikor már csupán tizenöt perc választott el a leszállástól.

Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztétek ezt az izgalmas sietést. Biztos éreztetek számos nyomást, feszültséget, vártatok választ kétségbeesett imákra, álltatok aggódó arckifejezésű tanárok mellett, akik új életcélokat javasoltak. Ilyen pillanatokban homályosan emlékeztetek bizonyos bibliai ígéretekre, melyek felemelték gondolataitokat. Ezek mind a város fényei, a Szent Város kivilágítása, ahol mennyei Atyánk türelmetlenül várja, hogy találkozhasson velünk, hogy legnagyobb szükségünkben segítsen és biztosítson ígéreteiről. Minden találkozás melengeti a szívünket, és rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen soha nem is voltunk egyedül. Ő mindig szeretett, várt, elfogadott, megbocsátott és üdvözölt bennünket, függetlenül attól, hogy mit tettünk, vagy nem tettünk.

A város fényei – reménysugarak. Egyszer Atyánk szemébe nézhetünk, amikor eljön értünk, hogy hazavigyen, ahol minden rendben lesz.

Carolyn Rathbun Sutton