Isten hírnöke

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata  a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1Thesszalonika 5:18)

Nagyon esett az eső azon az 1997-es tavaszi napon, amikor épp informatikaórára mentem az egyetem udvarán keresztül. Az adminisztrációs épület és a könyvtár épülete között siettem a többi futva igyekvő diákés esernyőrengeteg között, amikor hirtelen a földre esett a pillantásom, és megláttam egy négyszögű fehér borítékot. Egy belső hang arra indított, hogy vegyem fel. Megtettem, és éreztem, hogy van benne valami. Belenéztem, és pénz volt benne. Erősen dobogott a szívem, alig hittem a szememnek. Előző este azért imádkoztam, hogy Isten könnyítsen az anyagi helyzetemen. Konkrétan kértem, hogy küldjön nekem 1000 dollárt. Óra után hazasiettem. A boríték nem volt megcímezve, így nagy lelkesedéssel felnyitottam. 950 dollárt találtam benne. Elkezdtem megköszönni Istennek, de rádöbbentem, hogy én 1000 dollárt kértem, és a borítékban csak 950-et találtam. A lelkesedésem elszállt, és feltettem magamban a kérdést: Vajon ki veszíthette el ezt a pénzt? Egy másik diák? Egy kisgyerekes szülő? Őszintén imádkoztam, hogy Isten vezessen el a jogos tulajdonosához.
Másnap elmentem a talált tárgyak irodájába, és ellenőriztem az egyetemi hirdetőtáblát, de nem találtam utalást elveszített pénzre. Újra imádkoztam, hogy Isten, aki arra indított, hogy felvegyem a borítékot, vezessen el a tulajdonoshoz.
Két héttel később elmentem az egyetemi campus telefonközpontjába, ahol részmunkaidőben dolgoztam. A mellettem levő fülkében egy diák éppen az egyetemi újság néhány hirdetését olvasta fel. Így hallottam meg, hogy valaki elveszített 950 dollárt az adminisztrációs épület és a könyvtár között. Nem hittem a fülemnek. Másnap felhívtam az illető diákot. Elmondta, mi volt a borítékban. Elképedve hallgatta, hogy valaki megtalálta a borítékot, és nem költötte el a tartalmát. Annyira boldog voltam, látva megkönnyebbült arckifejezését, amikor átnyújtottam neki a borítékot.
Úgy éreztem, hogy a szükségem idején Isten felhasznált engem valaki más javára. Ez nagyobb áldás volt számomra, mint megkapni a pénzt, amiért imádkoztam. A menny a Mindenható különleges hírnökeként használt fel engem. Azóta sokszor gondoskodott csodálatos módon a családomról. Ezért soha ne csalódjunk az Úrban, ha nem úgy válaszol az imánkra, ahogy mi szeretnénk. Egyszerűen imádkozzunk, hogy az Ő hűséges hírnökei lehessünk, és köszönjük meg vezetését, irányítását és áldásait.

Donna J. Norman