Ízlelés

„Parancsold meg Izrael fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.” (4Mózes 28:2)

Szoktátok ízlelgetni a reggeli áhítat szövegét? Amikor újjászülettem, minden reggel örömmel ízlelgettem gondolatban a reggeli áhítatokat. A konyhaasztalnál ültem, és ugyanúgy élveztem a Biblia „ízét”, mint a reggelimet. Még munkába menet is a korábban olvasottakról elmélkedtem, és az osztályteremben is, az órák megkezdése előtt. Évekig „faltam” Isten Igéjét. Ezután megszületett a kisbabám, és már sem fizikai, sem lelki táplálékra nem jutott időm. Néha, amikor sikerült, elcsentem egy-egy hideg falatot Isten Szavából is, mint ahogy a nap folyamán be-bekaptam némi ennivalót. Fiatal anyaként komoly lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem sikerül időt szakítanom a személyes áhítatra. A hajnalban kelő, nagyon éber kisfiamat babakocsiban tologattam, és közben vallásos rádióműsorokat hallgattam. A műsorok „jó keresztény” könyvekről szóltak, melyeket rendre megrendeltem és elolvastam. Mire a babám betöltötte az első életévét, volt egy könyvespolcnyi keresztény önsegítő kiadványom, én mégis nagyon szétszórt voltam. A férjem gyakran megkérdezte: „Hogy lehetséges, hogy már annyi fejlesztő könyvet elolvastál, és még mindig ugyanazokkal a gondokkal küzdesz?”
További három év telt el, és végül még egy kisbaba után kaptam választ a kérdéseimre. Felismertem, hogy túlságosan telezsúfoltam magam könyvekkel. Gyorsan, felszínesen olvastam, nem ízleltem meg és nem emésztettem meg a gondolatokat. Rengeteg jó ötlet futott végig az agyamon, de nem maradtak ott elegendő ideig, hogy valós változást eredményezzenek. Isten gyengéd unszolására megszabadultam könyveim egy részétől, a „jó keresztény” könyvektől is, majd visszatértem a Bibliához és Ellen White írásaihoz. Egy új gyakorlatot kezdtem: csak néhány bibliaverset, egy fejezetet vagy egy oldalt olvastam el egyszerre, ízlelgettem, kóstolgattam, majd napokig mindig ugyanarra tértem vissza. Így sokkal többel maradtam, mint korábban a teljes könyvek elolvasása után. Még mindig kissé elszomorít, hogy nincs időm egész könyvek olvasására, de a lelki mércéim kezdenek feltöltődni. Életem ezen zsúfolt szakaszában tudom, hogy a „legjobbra” és nem sok „jóra” van szükségem.
Ha te is zűrzavarosnak érzed a lelki életed, különösen, ha fiatal anyuka vagy, meghívlak, hogy olvass kevesebbet, és ízlelgess többet. Egyszerűsítsd le áhítatétrendedet, élvezd, ízlelgesd, emészd meg, és meglátod, hogy mind jobbá válik a lelki egészséged.

Lindsey Gendke