Nincs vége mindaddig, míg Isten nem mondja

„Én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincs szabadító! Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?” – Ésa 43:11-13

Műtétre lesz szükség” – mondta az orvos. – „Lehetséges, hogy az egész méhet el kell távolítanunk. Szüksége lesz vérre, melyet harminc napig megpróbálunk megfelelő körülmények között tárolni, azonban így sem lehetünk biztosak, hogy nem vált ki önben allergiás reakciót. Ugyanakkor abban sem lehetünk biztosak, hogy túléli a műtétet. Megértette? Kérem, itt írja alá.”

Hosszú gyülekezeti nap után tartottunk hazafelé. Éjjel nem aludtam jól, fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, rosszul voltam. Napközben aludtam egy keveset, de nem hozott enyhülést. Este elmentem az orvoshoz. A felírt gyógyszerek, a természetes gyógymódok és a fájdalomcsillapítók ellenére azon az éjjel sem aludtam. Másnap reggel erőteljes fájdalmaim voltak, egyre rosszabbul éreztem magam. Alig tudtam járni, enni és ülni pedig egyáltalán nem tudtam. Lefeküdtem, de az állapotom nem javult. Hajnali háromkor indultunk el, bementünk a laboratóriumba, az orvosi rendelőbe, a röntgenre, majd újra az orvoshoz. Azonnal beutaltak. A sürgősségi szobában csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejemben. Dolgozni akartam menni, ehelyett pedig ott feküdtem tehetetlenül a kórházban. Minden vizsgálat alatt imádkoztam. Amikor megjött a véranalízis eredménye, és a hemoglobin szintem a normális 11,5-16,5 tartomány helyet 3,5-et mutatott, azonnal a műtőbe toltak.

Csendben imádkoztam. Csak ennyi Uram? Semmi utolsó kívánság, utolsó telefonhívás, utolsó beszélgetés? Megvallottam a bűneimet, és a kezébe helyeztem az életem. Az előkészületek alatt felnyitottam a szemem, és megláttam, hogy a hetes szobában vagyok. A Bibliában a hetes a tökéletesség száma. Magamban mosolyogtam, éreztem Isten jelenlétét. A Nagy Orvos átvette az irányítást. A műtét sikeres volt, egyetlen szervemet sem veszítettem el. A szervezetem elfogadta a kapott vért. A helyzetem azonban továbbra is válságos volt. Hogyan tovább?

Imádkoztam. Tudtam és tudom ma is, kiben hiszek. A hetes szoba Istenében!

Keisha D. Sterling-Richards