Nyújtsd ki a kezed!

„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5:5)

Néhány évvel ezelőtt segédlelkészként önkénteskedtem az egyház egyik kórházában. Egy nap a látogatási és imakörútamon bekopogtam egy kórterem ajtaján.
Mivel nem kaptam választ, lassan megnyitottam az ajtót, és beszóltam: „Kop-kop. Bejöhetek?” Beléptem. Az ágyban egy fiatal, terhes nő feküdt, és keservesen zokogott. Ahogy közelebb léptem, kinyújtotta felém a kezét. Csendben kezembe fogtam a kezét, és leültem az ágy mellé. Csak sírt és sírt. Nekem is könnyek peregtek le az arcomon, de nem szóltam semmit, hagytam, hogy nyugodtan kisírja magát. Öt perc telt el, majd tíz és tizenöt. Lassan kezdett megvigasztalódni, és nemsokára abbahagyta a zokogást. Megtörölte a szemét, majd rám nézett, és így mentegetőzött: „Sajnálom, hogy ennyit sírtam neked.”
„Nem gond – válaszoltam. – Rossz hírt kaptál, azért sírtál olyan keservesen?” Hangján éreztem a fájdalmat, a szenvedést és a bánatot, miközben elmondta, hogy az érkezésem előtt pár perccel beszélt kezelőorvosával. Közölte vele, hogy a méhében hordott magzat nem lélegzik, meghalt. Nemsokára ultrahangvizsgálatnak vetik alá, majd döntenek a műtétről. Teljesen egyedül volt. Az egész világ összeomlott körülötte. A férje dolgozott, két gyerekére a szülei vigyáztak. Annyira összetörte a hír, hogy az idő is megállt körülötte. Nem is gondolt rá, hogy felhívja a férjét. Csak sírni és ordítani akart. Ültem mellette, kezembe fogtam a kezét. Végre biztonságban érezte magát. Elmondta, hogy nagyon sokat jelentett neki egyszerűen a jelenlétem, hogy nem beszéltem, nem kérdezgettem, csak csendben együttéreztem vele. Megnyugtatta, és kezdte újból hasznosnak érezni magát.
Amikor egyszerűen csak ott vagyunk valaki mellett, az reményt adhat egy reménytelennek látszó helyzetben. Az embereknek nem mindig tanácsra van szükségük. Időnként csak egy kinyújtott kezet akarnak megszorítani, egy csendben meghallgató fülre és egy megértő szívre vágynak. A Szentlélek megvigasztalja azokat, akik vele vannak. Reményt ad, amikor minden reménytelennek látszik. Békét és boldogságot ad Isten gyermekeinek. A Szentlélek számomra és számodra is nyújt egy támogató kezet, egy meghallgató fület, egy megértő szívet és biztonságérzetet.
Premila Pedapudi