Meg nem érdemelt szívesség

„Az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.” (János 1:16)

A nemrég elvégzett évi rendszeres mammográfiai vizsgálat után az orvos értesített, hogy meg kell ismételnem. A második vizsgálat igazolta a gyanús szövetet a mellemben. Biopsziára is szükség volt az ok meghatározása érdekében. Az aggodalomtól betegen imádkozni kezdtem.
Sajnos a biopszia rosszindulatú elváltozást mutatott, de szerencsére csak 0. stádiumban volt. Az orvosom javasolt egy sebészt a közeli rákkutató intézetben. Mivel ennek az intézménynek az egyik vezetője a gyülekezetünk tagja, megkérdeztem tőle, hogy a javasolt orvos a legjobb-e ilyen téren. Biztosított erről, majd felajánlotta, hogy időpontot kér nekem. Az orvos még aznap felhívott, és megbeszéltük, mikor találkozzunk. Amikor odaértem, felfedeztem, hogy van egy külön mellrákrészleg, kizárólag női szakemberekkel: sebészekkel, radiológusokkal, technikusokkal, asszisztensekkel. Megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok, és megkönnyebbülve léptem be az ajtón. Amikor azonban az orvosom átnézte az eredményeimet, a legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy teljes melleltávolításra van szükségem. „Hogy lehetséges?” – kérdeztem. A rák csak 0. stádiumban van. Megmagyarázta, hogy a kérdéses szövet arányát tekintve a teljes melleltávolítás az egyetlen biztos eljárás.
Sok ima után Isten megbékéltetett a helyzettel. Végül is az egészségem sokkal fontosabb egy mellnél, és a plasztikai helyreállítás lehetősége is a rendelkezésemre áll. Elkezdtem a jó hírre összpontosítani: nem lesz szükség sugárkezelésre, sem kemoterápiára.
A műtét idején és a kórházban töltött időszakban mindenki nagyon szépen bánt velem. Megtudtam, hogy a sebész a vezető barátomnak írt jelentést az ellátásomról. Vörös szőnyeges ellátásban részesültem, de nem azért, aki vagyok, hanem azért, aki az ismerősöm. Hálát adok Istennek, hogy adott nekem egy barátot ebben a krízishelyzetben.
Lelki téren szintén sokkal előnyösebb bánásmódban részesülünk, mint amit megérdemelnénk azért, mert ismerünk valakit. Jézus annyira szeretett, hogy meghalt azzal a halállal, amelyet én érdemeltem volna meg, hogy örökre együtt élhessek vele a mennyben. A tenger mélyére vetette bűneimet, és teljes bocsánatot kínált fel nekem, érdemtelen bűnösnek.
Köszönöm, Uram, Jézus, hogy felajánlod a kegyelmed, amikor mi nem menthetjük meg önmagunkat.

Carla Baker