Csoda Ryanért

„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” (Efézus 5:19–20)

Épp egy régiségkereskedésben voltunk, amikor a fiunk telefonált, hogy az unokánknál, Ryannél agydaganatot diagnosztizáltak, és mentővel szállítják a Coloradói
Gyermekkórházba Denverbe.
Zaklatott szívvel indultunk a kórházba, és magunkban folyamatosan csodáért imádkoztunk.
Az elkövetkező napok orvosi vizsgálatok sorozatával és várakozással teltek, majd szombat reggel következett a műtét. Az ország minden pontján imádkoztak Ryanért. A helyi gyülekezeti közösség az istentisztelet nagy részét imában töltötte. A hosszú műtét után értesítettek, hogy a beavatkozás sikeres volt és a végkifejlet bíztató.
A kórházban töltött nehéz napok idején Ryan édesanyja, Dottie komoly lelki támaszt és bátorítást nyert a keresztény énekekből. Az egyik különösen érintette a szívét, és elárasztotta reménnyel. A következő szombaton, a műtét után egy héttel, Ryan már annyira felépült, hogy ő is jelen volt a gyülekezetben. Áldott legyen az Úr neve! „Köszönjük, Jézus!”
Ahogy akkor szombaton a gyülekezetben ültem Ryannal és családjával, hirtelen észrevettem, hogy Dottie nincs mellettünk.
Megkérdeztem Ryant: „Hol van anyukád?”
„A zongoránál” – válaszolta. Amikor az istentiszteletben elérkezett a zenei szolgálat ideje, Dottie felállt, és elénekelte azt a csodálatos éneket, amely sokat jelentett neki a kórházban, majd hálaadással bizonyságot tett róla, mennyire jó volt Isten az ő fiához. Szem nem maradt szárazon az egész gyülekezetben, ahogy hallgattuk szívhez szóló szavait a csodálatos ének által.
Dottie addig még soha nem énekelt szólót a gyülekezetben, és azóta sem tette többé. Isten megajándékozta ezzel az ideiglenes lelki ajándékkal, hogy bizonyságot tegyen róla.
Milyen csodálatos a békesség és a vigasztalás Istene!
Ginger Bell