Tapasztalat

„Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!” (Zsoltárok 88:3)

1994. április 4-én végre mosolyogva tekinthettünk elsőszülött fiunkra, Jake-re. Egy aprócska szőkeség volt nagy, kék szemekkel. Szerelem első látásra. A kórházban a nővérek annyira odaadóak és előrelátóak voltak, hogy sokszor, még mielőtt kértük volna, elláttak minden szükséges dologgal. Jake alig kezdett nyöszörögni, és egy kedves, fürge nővér máris ott termett.
Hazatérésünk után azonban mindennel egyedül kellett boldogulnunk. Az idilli kép, melyen az anyuka a hintaszékben ülve ringatja kisbabáját, és mosolyogva néz annak tágra nyitott szemébe, nemsokára hosszú, álmatlan éjszakák sorozatába fulladt. Folyamatosan csitítgattuk és ringattuk nyűgös kisbabánkat. Azonban nemsokára megmentésünkre sietett nagymama mindentudó mosollyal és egy tál finom étellel. Legszívesebben megpuszilgattam volna, de a szám már tele volt finomságokkal, sőt, azt is tudtam, hogy meglehetősen kellemetlen szagot áraszthatok.
A jó ebéd, a forró zuhany és hosszú alvás után egy boldog, elégedett babát találtam nagymama karjaiban. Jake babaszappan illatú volt, a haja tiszta és selymes, mint mancsmintás, patyolat pizsamája. Nagymama szeretettel mosolygott rá, miköben lágyan ringatta. Igen, valóban idillikus kép. Tudatában voltam, hogy édesanyám pontosan tudja, mire van Jake-nek szüksége. Amikor sírt, azonnal felismerte: „Ez az éhség hangja.” Vagy: „Most úgy hallatszik, mintha pelenkacserére lenne szüksége.” Vagy:
„Ó, Jake csak oda szeretne bújni egy kicsit hozzád.” Míg én mindig ugyanazt a sírást hallottam, édesanyám minden hanghordozásban felfedezte a különböző szükségletet. Ő csak figyelt, hallgatott, és tudta, mit kell tenni.
Egy nap megkérdeztem: „Anya, hogy tudod megkülönböztetni egyik sírást a másiktól? Nekem mind egyformának tűnik.”
„Tapasztalatból” – válaszolta kedves mosollyal. Nemsokára már én is egyre jobban megtanultam felismerni gyermekem szükségleteit.
Jake ma már huszonnégy éves, és mi, szerető szülei most is figyelünk és hallgatunk. A mi mennyei Atyánk is ismer minden sírást, minden kellemetlenség megnyilvánulását. Amikor élelemre van szükségünk, akkor fizikailag és lelkileg egyaránt táplál. Amikor kimerültünk, akkor békét és nyugalmat ad. Amikor piszkosak vagyunk, megtisztít és jó illattal von be. Azt kéri, hogy másokat is ugyanígy szeressünk.
Éhes, fáradt világban élünk, de tapasztalatunknak köszönhetően együttérzéssel segíthetünk és szolgálhatunk másoknak, Jézus nevében kielégíthetjük a különböző szükségleteket. Ez, ami valóban eszményi.

Kasey McFarland