Elegendő kegyelem (2.)

„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Korinthus 12:9)

Szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy a teremben ülő minden nő számára van elegendő „kegyelemajándék”, így észrevétlenül elkezdtem kérdezgetni a szervezőcsapat tagjait, a segédeimet, a zenészeket, hogy átadnák-e ajándékukat, egy „kegyelem” felirattal ellátott fatáblácskát, ha esetleg nem lenne elegendő mindenkinek.
Valóban ehhez folyamodtam? Azt gondoltam, hogy igenis meg kell oldanom a kérdést, hogy tökéletesen záruljon a hétvége.
Ülőhelyemre visszatérve úgy éreztem, megvalósítottam a célomat, és megoldottam a gondot. Most már biztosan lesz elegendő „kegyelem”. Majd a pillanat csendjében ezeket a szavakat hallottam az Úrtól: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12:9)
Nagyon csalódtam önmagamban, gondolatban újra és újra átismételtem, hogy milyen végkimenetele lett volna az eseménynek, ha én jobban felkészülök rá. Vagy ha egyszerűen Jézus kezébe helyezem ezt az egész kérdést.
Néztem, amint a hölgyek sorban előrejöttek a beszélő csodálatos felhívására, és átvették az ajándékukat, majd pillantásom újra a kereszt lábához tévedt. Nem hittem a szememnek. Több mint elegendő „kegyelem” volt mindenkinek. Rengeteg ajándékcsomagunk volt. Igen, még azoknak is jutott, akik a korábbi kérésemre átengedték volna a sajátjukat.
Ránéztem azokra, akiktől szégyentelenül elkértem az ajándékukat. A tekintetükből kiolvastam, hogy úgy érezték, nem hittem benne, hogy Jézus kipótolja a hiányosságainkat. És igazuk is volt. Hibáztam. Bólintottam, és intettem nekik, hogy lépjenek előre, és vegyék át a kis figyelmességet.
Ez alkalommal egy nagyon hasznos leckét tanultam meg. Jézus több mint elegendő, és mindig elegendő kegyelem áll mindannyiunk rendelkezésére.
Cindy Mercer