Figyelj oda, hallgasd meg, engedelmeskedj!

„A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak.” (Róma 12:12)

New Jerseyben (USA) élő családtagjaim és barátaim számára nem idegen fogalom a saját lakás. De mióta 1997-ben a New York-i Long Islandre költöztem, én csak álmodni tudtam erről. El kell mondanom, hogy egy álom nem válik valóra kitartó ima nélkül. A gyülekezetünk tíznapos imaprogramjának keretén belül elkezdtem egy naponkénti imanapló vezetését, melybe elsőként 2016. január 9-én ezt az álmomat jegyeztem fel. Részletesen leírtam, hogy milyen lakást szeretnék. Ezután már csak várnom kellett rá.
Az ingatlanügynökkel végre találtunk egy lakást, amely megfelelt az elvárásaimnak, de sajnos valaki megvette előttem. Időközben New Jerseyben lakó édesanyám az interneten egy alkalmas lakásra bukkant számomra. Nagyon elcsodálkoztam, hogy Long Islanden megengedhetek magamnak egy lakást. Egy új, körbekerített negyedben volt. Mindennel rendelkezett, amit megálmodtam, és amit Istentől kértem. Ezután újra felhívott az ügynököm, és elmondta, hogy a korábbi vevőnek végül nem sikerült megvásárolnia az elsőként megnézett lakást, és az újra eladó. Amikor imában Isten elé vittem az ügyet, Ő tisztán és érthetően válaszolt: „Nem adtam meg neked, amit kértél? Miért keresel valami mást? A másik lakás csak szórakozás.” Ez volt a válaszom.
2016. július 20-án aláírtam új lakásom adásvételi szerződését, sőt, néhány jövőbeli szomszédommal is találkozhattam egy lakógyűlés alkalmával. Meglepett a változatosság. Megpróbáltam érdeklődni az átadás időpontjáról, bár tudtam, hogy egy új épületnél sok minden közbejöhet. Kezdtem aggódni, mert szeptember 1-ig el kellett hagynom az akkori lakhelyemet. Isten azonban dolgozott a színfalak mögött, és havi szerződéssel sikerült november 30-ig a lakásban maradnom. Az új lakást azonban még mindig nem adták át. Végül rengeteg ima és tárgyalás után megegyeztünk 2016. december 12-ben. December 8-án 23:59-kor kaptam a telefonhívást, hogy december 9-én átvehetem a kulcsot. Áldott legyen az Úr neve! A régi lakásomban délelőtt 10 órakor még megünnepeltük nagymamám 91. születésnapját, és aznap este már az új lakásomban kezdtem a szombatot. Teljesen üres volt, a lenyugvó nap sugarai megvilágították a nappalim ablakait. December 11-én beköltöztem a lakásba, amiért imádkoztam. Mi több, a hálószobám mindkét ablaka egy gyönyörű tavacskára nézett. December 12-én már át is adtam a kulcsokat előző lakásom tulajdonosának. Áldott legyen az Úr neve! A történet tanulsága: várj türelmesen, és figyelj oda, hallgasd meg, majd engedelmeskedj neki! A mi időbeosztásunk nem Isten időbeosztása.
Andrea D. Hicks