Biztonságban az Ő kezében (1.)

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket  én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29:11)

Emlékszem, ahogy édesanyám mondta: „Okkal menekültél meg. Istennek terve van veled.”
12 éves voltam, amikor egy őszi nap a gyülekezeti csoporttal elmentünk kirándulni a tóhoz. Legjobb barátnőmmel, Bonnie-val szerencsésnek éreztük magunkat, hogy még elértük az utolsó sétacsónakázást a tavon.
Vezetőnk nagy sebességgel szelte a vizet, amikor hirtelen összeütköztünk egy nagyobb csónakkal. Akkora ütés ért minket, hogy mindenki a vízbe zuhant. Amikor a túlélőket kimentették, felfedezték, hogy én hiányzom. A családom aggódva imádkozott csodáért, pedig már egy órája kerestek sikertelenül.
Az ütközés ereje engem a kettétört csónak orrába repített. Mivel erősen megütöttem a fejem, beletelt egy időbe, mire felismertem, mi történt, és hol vagyok. Amikor magamhoz tértem, nem sok helyem volt mozogni, de annyira még elég, hogy fejem a víz színe fölött tartsam. Csodával határos módon egy kis légbuborékba kerültem. A hidegben és a sötétben mozdulni se tudtam, hogy a csónak alól kiszabaduljak. Azt hiszem, segítségért kiáltottam, de nem tudom, valóban jött-e ki hang a torkomon.
A naplemente még jobban megnehezítette a keresést. A mentőcsapat kész volt kitolni a csónakot a partra. Hallottam, hogy emberek beszélgetnek, és valami a csónak oldalát ütögeti. Aznap épp a tónál volt egy szabadnapos vízimentő. Neki sikerült szereznie egy másik csónakot, amelynek a segítségével megemelték a mi csónakunkat, épp csak annyira, hogy a többiek meglátták a hosszú hajamat lebegni a víz színén. Biztonságban partra vittek, és csodával határos módon csak apró sérüléseim lettek.
Az évek teltek, az élet ment tovább. Csak amikor magam is édesanya lettem, akkor döbbentem rá, miért menekültem meg aznap. A jó Isten három csodálatos gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Azt hiszem, azért menekültem meg, hogy az ő anyjuk lehessek. A mennynek volt egy terve, és biztonságban tartott az Ő tenyerén azért, hogy gyermekeim életének része lehessek. Naponta imádkozom, hogy betöltsem a célom, és életem áldás lehessen mások életére.

Myrna Medlock