A megkésett csekk

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róma 8:28)

Ez az év más volt. Minden hosszabb ideig tartott. Túl sokáig vártam a fizetésemre, már türelmetlen voltam. Régen a csekket a városi kincstári hivatalba küldték, és onnan kézbesítették nekem. A folyamat gyors volt, és bonyodalommentes. A hivatal a városközpontban helyezkedett el, egy óra útra az otthonomtól. Több hetes várakozás után odatelefonáltam, ők pedig megígérték, hogy a következő héten kézhez kapom a csekket. Sajnálatos módon azonban az még a következő héten sem állt rendelkezésemre. Mondanom sem kell, mennyire csalódott voltam. Tudtam, hogy Isten tudja, mennyire nagy szükségem van arra a pénzre, és eltűnődtem, vajon miért engedte meg ezt a késlekedést.
Újra csak telefonáltam. Elkezdték magyarázni, hogy visszatartás volt, de nem az ő részükről. A szolgálatom pénzügyi irodájába irányítottak eligazításért. Azon a bizonyos napon egy gyűlés miatt éppen a városban jártam. Mivel nem voltam időhöz kötve, gondoltam, előbb elintézem ezt a sürgős ügyet. Már a pénzügyi irodában álltam, amikor megszólalt a telefonom. A városi kincstári hivatalból hívtak, hogy sikerült beazonosítaniuk a hibát, és a csekkem most már elérhető. Odamentem, és személyesen vettem át, de legnagyobb megdöbbenésemre az összeg egyharmada levonódott. Csüggedten léptem ki az épületből. Felhívtam a férjemet, és elmeséltem neki, mi történt.
Ő határozottan utasított: „Menj vissza, itt valami tévedés lehet!” Megpróbáltam érvelni, de végül kelletlenül visszafordultam. Azon gondolkodtam, mit is mondjak, egyáltalán kihez forduljak. Eszembe jutott, hogy a hivatalnok korábban a személyes számáról hívott. Újra feltárcsáztam a számot. Mivel senki nem vette fel, így az információs pulthoz léptem, és személyesen őt hívattam. Az irodájába irányítottak.
Odaérve felismertem, hogy egy régi iskolatársammal állok szemben. Megkönynyebbültem, és gyorsan elmondtam neki, mi járatban vagyok. Ő nyugodtan átvette a csekket, megnézte, és kijelentette, hogy valóban valami hiba történhetett. A teljes összegnek csak a 10%-át kellett volna levonni. Fél óra múlva új csekkel a kezemben és hálaimával az ajkamon léptem ki a hivatalból.
A késlekedés miatt bementem a hivatalba, így észrevettem a hibát, amely sikeresen meg is oldódott. Isten mindent gondosan elrendezett. Szükséges volt a késés.
Az Úr soha nem késik, még akkor sem, ha mi késlekedésnek tartjuk.
Shana Cyr-Philbert