Március 13. - Hatalmas Istent szolgálunk

„Ah, Uram Isten! Ímé, te teremtetted a mennyet és a földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sem lehetetlen előtted!” – Jer 32:17

Kétezertizenöt december 11-én, pénteken elmentem kiváltani a vérvizsgálataim eredményét. Negyvenkét évesen negyedik gyermekemet vártam. Amikor beléptem a vizsgálóba, azért imádkoztam, hogy minden rendben legyen. Amikor az orvos megmutatta az eredményeket, teljesen kétségbeestem. Kimutatták, hogy a még meg nem született gyermekem eggyel több kromoszómát örökölt, ez az úgynevezett 21-es triszómia, vagyis nagy eséllyel Down-szindróma. Az orvos elmagyarázta, hogy ez genetikai rendellenesség, nem betegség, tehát nem gyógyítható. Ilyen esetben sokan a terhesség megszakítása mellett döntenek. Javasolták, hogy végeztessek magzatvíz-vizsgálatot is, amely igazolná a korábbi diagnózist. Sajnos, ez a vizsgálat ritka esetekben ugyan, de vetéléshez is vezethet. Elhatároztam, hogy nem vetem alá magam ennek a beavatkozásnak, hiszen az eredménytől függetlenül megtartom a babát. Még öt hónap szorongás, aggodalom, bizonytalanság és számos megválaszolatlan kérdés állt előttem.

Lesz-e elegendő erőm végigcsinálni az egészet? Hogy fogok boldogulni ebben a helyzetben? Hogyan befolyásolja majd egy Down-szindrómás baba családom jelenét és jövőjét? A vizsgálati eredmények természetesen a család többi tagját is felkavarták. Csodáért imádkoztunk. Aznap este sírva aludtam el. Alaposan megpróbáltatott a hitem, hiszen ez az állapot súlyosabbnak tűnt, mint amit elviselhettünk. Egyedül a menynyei közbelépéstől függtünk.

Másnap reggel kicsit jobb lelkiállapotban ébredtem. Ha egy Down-szindrómás kisbaba segít jobban felkészülni a mennyre, elfogadom Isten akaratát. A Bibliába kapaszkodtam, gyakran elolvastam 1Kor 10:13-at, ahol Isten arról biztosít, hogy nem enged meg életünkben nagyobb kísértést, mint amit elviselhetnénk. Terhességem egész ideje alatt vegyes érzéseim voltak. Néha reménykedve néztem a jövőbe, máskor kétségbeesve zokogtam. Barátaink és a gyülekezet velünk imádkozott a hátralevő hónapokban. És végül – áldott legyen az Isten! – csodálatos, egészséges kislányom született. Nyoma sem volt a Down-szindrómának!

Csodálatos Istent szolgálunk! Ő valóban hatalmasabb minden gondunknál.

Ő a világmindenség Teremtője, és számára semmi nem nehéz.

Zandile Mankumba