Ronnie és a vörösbegy

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő utait, és légy bölcs!” (Példabeszédek 6:6)

Minden egy tavaszi napon kezdődött, amikor egy vörösbegy úgy döntött, hogy a bejárati ajtónk lámpája mögé rakja a fészkét. A férjem, Ronnie, egyáltalán nem örült ennek. Tudta, hogy ha kikelnek a fiókák, akkor az anyamadár majd folyamatosan védelmezi őket. Fogta hát a seprűt, és leverte a fészket. A vörösbegy nagy lármával okvetetlenkedett körülötte.
Másnap reggel a madár újra elkezdte a fészeképítést. A férjem újra csak leverte. A madár újra tiltakozott. Ez így ment pár napig, ameddig egy vasárnap reggel a férjemnek elege nem lett. Utólag mesélte el nekem a történéseket.
A férjem éppen bizottsági gyűlésre indult. Kilépett az ajtón, leverte a fészket, a madár meg zsivajgott. Továbbment a fák közé, majd öklét felemelve vitatkozni kezdett a vörösbeggyel: „Nem akarom, hogy a bejárati ajtómnál fészkelj. Itt van ez a rengeteg, gyönyörű fa, mind fészekrakásra alkalmas. Rakd valahova máshova a fészked.”
Mialatt a férjem beszélt, a madár ágról ágra ugrálva hangosan visszacsicsergett. Nem engedte, hogy bárki is felzaklassa. Miközben a férjem ezt a történetet mesélte, egyre hangosabban kuncogtam, mert magam elé képzeltem a jelenetet.
Végül is, gondolom, kitaláljátok, hogy a vörösbegy a bejárati ajtónk lámpája mögé rakta a fészkét. A férjem megkért, hogy verjem le. Megtettem, de kezdtem együttérezni a madárral. Csak otthont akart teremteni a családjának. Egy idősebb úr azt mondta, hogy ő mindig műanyag zacskót húzott a lámpára, hogy ezzel akadályozza meg a fészekrakást. Odabogoztam hát én is egy zacskót a lámpabúrára. A szél felfújta, és így kitöltötte a lámpa mögötti hézagot. A vörösbegy végre megértette a célzást.
Ennek ellenére sok mindent tanulhatunk ettől a kismadártól. Elsősorban nagyon céltudatos volt. Másodsorban igazán szorgalmas. Harmadsorban rendkívül határozott. Negyedsorban nem adta fel a célját, hanem máshova ment megvalósítani, és végül máshol rakott fészket. Végezetül pedig a végsőkig védte a területét. Ehhez hasonló csodálatos tulajdonságokkal lehetünk mi is Isten szemében sikeres keresztények. Kérjünk tőle bölcsességet, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, melyeket elénk tár a természetben. Figyeljük a madarakat, és nyerjünk bölcsességet.

Ruth Cantrell