Mit tanulhatunk a tyúkoktól?

„Látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé, igen jó.” (1Mózes 1:31)

Mit tudtok a tyúkokról? Nézzük csak az én kis sárga tyúkocskámat. Két lába van, szája helyett csőre, és nincsen karja. Testét toll borítja, két szeme a feje két oldalán helyezkedik el, két füle ugyancsak, bár nem annyira kivehetően. Két szárnya van, de repülni nem tud. Fűvel, rovarokkal, gilisztákkal, gabonával táplálkozik. Kommunikálni is tud, de mi nem értjük az ő nyelvét. Nincs benne semmi különleges, azon kívül, hogy Isten teremtménye. Ő alkotta ilyennek, és engem bízott meg, hogy a gondját viseljem.
Nemrég egy este a sárga kis tyúkocska úgy döntött, hogy nem megy be éjszakára a többi tyúkkal együtt az ólba. Úgy tűnt, élvezi a csendet és a nyugalmat, amikor a többiek nincsenek körülötte. Vártam, hogy bezárhassam az ólat éjszakára. És vártam. Sokáig várakoztam… Ez az egyik tanulság számomra: hogyan legyünk türelmesek egy tyúkkal? Végül futva megérkezett, de amikor az ajtóhoz ért, ott megállt. Elkezdte csipegetni a lábát, hol az egyiket, hol a másikat, ameddig egészen meg nem tisztította. Minden homokszemcsét és szénaszálat leszedegetett róla. Ezután valami egészen elképesztő dolgot tett. Megtörölte a száját, illetve a csőrét az ólhoz vezető falépcsőbe. Úgy nézett ki, mint aki végre talált egy zsebkendőt, és letisztogatta magát lefekvés előtt. Pár másodperc múlva a kis sárga tyúkocska már az ólban volt, az ülőkén, és alváshoz készülődött.
Azt gondolnátok, hogy ez biztos egyedi alkalom volt, de nem. Heteken keresztül minden este türelmesen meg kellett várnom, ameddig a kis sárga tyúkocska egyedül sétálgatott még egy keveset, csendben és nyugalomban, majd megtisztogatta magát éjszakára. Amikor Isten megteremtette az állatokat, viselkedési szokásokat is tanított nekik. Naponta kell imádkoznunk, hogy a Mindenható segítsen kedvesnek és türelmesnek lenni, majd, a kis sárga tyúkocskához hasonlóan, ápolni a testünket, ahogy Ő a kezdetekkor eltervezte.

Carol Wiggins Gigante