Március 11. - Kellemetlenségek

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” – Zsolt 46:11

Egy reggel a lányaimat vittem iskolába, amikor meg kellett állnunk egy vasúti átkelőnél. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon pontos. Beteg lennék, ha valahova hamarabb érkeznék. Tehát akkor reggel sem volt nagyon sok időnk, és a lassan pöfögő vonat hátráltatta előrehaladásunkat. Majdnem letepert a kísértés, hogy helyet engedjek az idegességnek, türelmetlenségnek és az összes, ilyen esetben előtörő érzésnek. Az ilyen kellemetlen helyzetek gyakran okoznak türelmetlen megnyilvánulásokat. Ma reggel azonban uralkodtam magamon. Miért? Azért, mert Isten másra irányította a figyelmemet. Amint oldalra néztem, a rét tele volt csodálatos, bíbor-lila virágokkal, amelyek egy esős texasi nap után sorra nyíltak és ragyogtak, mint a harmatcseppek. Ezek mögött napraforgók és harmatlepte zöld növények magasodtak, melyek kristályszobroknak tűntek a reggeli párában.

Lányaimmal együtt élveztük a késés minden másodpercét. Áldottuk Istent, amiért lelassított mindennapi rohanásunkból, és megengedte, hogy néhány perc erejéig gyönyörködhessünk a természetben, amelyet az Ő dicsőségére és a mi megörvendeztetésünkre alkotott. Így irányította aznap reggel gondolatainkat az ég felé. Mindannyiunknak szüksége van egy-egy ilyen leeresztett „sorompóra”. Az iskola, a sporttevékenységek, a zeneórák kitöltik napjainkat. Az enyhülést hozó hétvégék sem érik el eredeti céljukat, hiszen telezsúfoljuk tevékenységekkel. Soha nem állunk meg, pedig szükségünk van csendes percekre, amikor megnyugodhatunk és elismerhetjük, hogy az Úr az Isten. Engedjük meg, hogy szóljon szívünkhöz, hogy figyelmünket, gondolatainkat és céljainkat maga felé irányítsa.

Gyertek, éljük át együtt ezeket a pillanatokat Istennel, menjünk el a mennyei találkára, függetlenül attól, hogy az két percet, órákat vagy napokat tart. Legyen ez egy „kellemes kellemetlenség” napirendünkben egészen addig, ameddig Ő lesz napirendünk célja. Álljunk meg és szagoljuk meg együtt a reggeli virágokat. Higgyétek el, minden perc megéri.

Ő a természet által szeretné felhívni a figyelmünket. „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róm 1:20)

Mary K. Haslam