Március 8. - Isten mindig csodálatba ejt

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” – Zsolt 37:4

E-mailben közölték velem, hogy az egyetemnek a szülőhazámban levő fiókintézetéből áthelyeznek az intézmény „főhadiszállására”, egy másik országba. Egy időben lelkesedtem és szomorkodtam. Örültem, mert így kibővíthettem tanulmányaimat, és nosztalgiáztam, mivel kevesebb, mint egy hónapom maradt elköszönni szeretteimtől.

E döntést követően Sátán azonnal támadásba lendült. Az új országba való megérkezésem másnapján kiraboltak. Abban a pillanatban kész voltam feladni tanulmányi terveimet, összecsomagolni és hazamenni. Miután jól kisírtam magam és imádkoztam, meghallottam Isten hangját, Aki rámutatott, hogy egy pár sportcipőnél többet is veszíthettem volna. Itt kezdődött el személyes utazásom Istennel. Megkezdődött az egyetem, és mindenhonnan próbák záporoztak felém. Már naponta ismételgettem: „Minél közelebb kerülsz Istenhez, Sátán annál jobban figyel rád.” Egész félévben ez volt a mottóm.

A záróvizsgák felé közeledtünk, amikor értesítettek, hogy van egy elégtelen osztályzatom az egyik tantárgyból. Ennél jobban semmi nem ingathatta meg az önbizalmamat. Sírva tanultam, mert annyira igyekeztem jó jegyet szerezni, és mégsem sikerült. Isten kimerítette a rám árasztott áldások tárházát? Bezárultak a menny ablakai?” – kérdeztem.

A vizsga reggelén felnyitottam az áhítatos könyvet. A bevezető történet egy kismadárról szólt, amely kétségbeesve próbálta megvédeni fiókáit egy mókustól. A történet arra buzdított, hogy ne adjam fel a harcot, mert győzhetek. Azon gondolkodtam, hogy vajon Isten külön nekem készítette elő az aznapi történetet, vagy azért engedte meg ezt a próbát, hogy elolvassam ezt a szöveget? Mindig ámulatba ejt. A szöveg szerzője aláhúzta, hogy soha ne adjuk fel, ameddig tudjuk, hogy van Isten, Aki mindig közbelép és a segítségünkre siet. Boldogan közlöm, hogy jó osztályzatot kaptam. Nem azt, amire számítottam, de lényegesen jobbat, mint az előző vizsgán.

Bátorítlak, hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt, majd nézzétek hogyan fejezi be azt Isten számotokra.

Renauta Hinds