Március 7. - Emlékezzetek Ráhábra!

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” – 1Sám 16:7

Nála alkalmatlanabb jelöltet nem is találhattunk volna. Mégis a Bibliában Ráhábról olvashatjuk, hogy méltó felmenője volt Jézusnak. Ráháb, a Jerikó falán, a kapuhoz közeli házban lakó prostituált. Annyian megfordultak nála, hogy a város lakói és a katonák már észre sem vették, ki jár arra, azonban egy este zsidó kémek kopogtattak nála. Ez valami újdonság volt, erre felfigyeltek. Ráháb érezte, hogy el kell rejtenie ezeket a férfiakat. Abban a pillanatban már kopogtattak is az ajtón a királyi őrség tagjai, hogy az idegenek felől érdeklődjenek. Lesietett ajtót nyitni. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor téves útbaigazítását követve a katonák elmentek. Visszasietett és elmondta a két zsidó kémnek, hogy szerinte mi fog történni Jerikóban.

Ráháb kieszközölte az ígéretet, hogy Jerikó elestekor családjával együtt megmenekülhessen. Az egyezséget egy vörös kötéllel pecsételték meg, melyen leengedte a kémeket a városfalon. Az utolsó napig könyörögve kérte családját, hogy kövesse őt. Amikor Jerikó falai leomlottak, Ráhábot és családját azok a férfiak menekítették ki, akiket korábban ő is megmentett. A zsidó közösség befogadta őket.

Ráhábnak és zsidó férjének fiúgyermeke született: Boáz. Boáz Jézus földre jövetele előtt negyvenkét nemzedékkel született. Pál apostol Zsid 11:31-ben így ír Ráhábról: „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.” Jakab apostol is említi: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?” (Jak 2:24-25)

Ráháb története rávilágít: Isten választotta ki őt e különleges szerepre a megváltási tervben. Amikor eszembe jut bátor kitartása és hite a kedvezőtlen körülmények közepette, én is mindig megerősödök. Története kétségkívül bizonyítja, hogy Isten nem személyválogató. Aki elfogadja az Ő szolgálatra való hívását, biztos lehet abban, hogy múltjától függetlenül Isten is elfogadja őt.

Csak ennyit kell mondanunk: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésa 6:8)

Patricia Cove