Március 6. - Imával múlik a fájdalom

„Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?” – Zsolt 42:10-11

Már egy éve történt, hogy egyik barátom, gyülekezetünk imafelelőse elesett. Többszörös bokatöréssel, derékzúzódással és további kisebb sérülésekkel kezelték. Ez a baleset sajnos a már meglévő egészségügyi gondjait is súlyosbította, így képtelen volt dolgozni.

Az egyik évben csodálatos imahetet töltöttünk el a gyülekezetünkben. Szombatra terveztük a legmagasztosabb tevékenységeket, azonban kedves barátnőm, hittestvérem nagy fájdalmakkal küzdött. Már péntek este észrevettem a hiányát. Állapotát ismerve, gondoltam, hogy nem érzi jól magát. Szombat reggel korán felhívott telefonon: „Nem tudok ma gyülekezetbe menni. Komoly fájdalmaim vannak. Az este is ezért hiányoztam.”

A hangján is éreztem, mennyire szenved, ezért fájdalomcsillapítókat és meleg borogatást javasoltam. Bátorítottam, hogy mindent megoldunk és imádkozunk érte. A telefonban is imádkoztunk, mielőtt elköszöntünk egymástól.

Elmentem a gyülekezetbe, és legnagyobb meglepetésemre később ő is megjelent. Boldogan osztotta meg tapasztalatát, hogy valaki imádkozott vele aznap reggel, és fájdalma egyszerűen eltűnt. Később nekem is elmondta: „Miután együtt imádkoztunk, minden fájdalmam elmúlt.” Hálát adtunk Istennek és dicsőítettük Őt csodálatos dolgaiért.

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 42:12)

„Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (Jn 14:14) Áldjuk Istent az Ő ígéreteiért!

Sonia Kennedy-Brown