Március 5. - Rózsák és tövisek

„… tövis adatott nékem a testembe…” – 2 Kor 12:7

„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.” – Ésa 35:1

Kedvenc virágom a rózsa, és soha nem értettem, miért kell tövisesnek lennie. Később megtanultam, hogy ez a virág egyik védekező fegyvere, mely megakadályozza a szár sérülését. Amikor nagyvárosból vidékre költöztünk, a hazaküldött levelek borítékára mindig rózsát rajzoltam.

Vak férjemmel együtt általában este, vacsora után tartottunk közös áhítatot. Egyik alkalommal egy új ötlettel álltam elé: mi lenne, ha az éneklés után mindenikünk mondana valamit az épp eltelt napról, de a rózsák és a tövisek fogalmának felhasználása által. Amikor vendégeink voltak, őket is bevontuk ebbe a gyakorlatba, és mindig nagy lelkesedéssel vártuk az estét. Ez a fajta metaforikus megfogalmazás egy idő után a Johnson család védjegyévé vált. Voltak rokonaink, akik átvették, és saját családjukban is bevezették ezt a gyakorlatot.

Egyik nap a férjem „tövise” így hangzott: „Régóta nem hallottunk semmit Seritáról (a lányunkról). Remélem, jól van!” Ez a tövis három napig „szúrt” bennünket. A negyedik nap telefonált a lányunk: „Jól vagyok. Apa jól van?” Ez széles mosolyt csalt férjem arcára. Végre hallotta kedves lánya hangját. Ez a „tövis” tehát „rózsává” változott.

Teltek a napok. Körülbelül egy hét múlva egy este a férjemnek hasonló „tövise” volt: „Már három hete nem hallottunk Tigerről (a fiunkról). Remélem, jól van!” Ez a tövis is két napig „szúrt”, „sebzett”. Végül a harmadik nap, éppen az áhítat után, csengett a telefon. Ahogy azt mindannyian sejthetitek: Tiger volt. Elmondtam neki, hogy már három napja ő az apja „tövise”. Nevetve válaszolt: „Mondd meg apának, hogy jól vagyok, de két munkahelyem van, és el kell látnom a családomat.” Még további fél órát beszélgettünk, majd letettük a telefont.

A férjem csodálkozva mondta: „Kedvesem, Isten valóban válaszol imáinkra! Amikor Serita hívott, azt hittem, puszta véletlen. Azonban amikor a fiunk is telefonált, felismertem, hogy ez válasz az imánkra, jó illatú, mint egy rózsa.”

A mai „rózsám” számotokra ez: soha ne feledjétek el Istent, Aki „védelmező fegyverként” áll mellettünk, válaszol imáinkra, és távol tartja tőlünk Sátán töviseit.

Elaine J. Johnson