Dolgozz, mert közel az éjszaka

„Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat.” (János 9:4)

Amikor még kisgyerek voltam, órákat töltöttem imában a házunk mögötti elkerített mezőn. Ilyenkor letérdeltem a százszorszépek közé, körbevett a zsálya jellegzetes illata. Annyira közel éreztem magam Jézushoz. Kitártam a szívem Isten előtt, és kértem, hogy készítsen fel közeli eljövetelére. Aprócska, falusi gyülekezetünkben ez nagyon időszerű téma volt. Édesanyám pénzérméket gyűjtött egy befőttes üvegben, melyeket minden héten odaadtunk a missziómunkára. Minden gondolatunk akörül forgott, hogy másokat Jézus közeli eljövetelére figyelmeztessünk. Ó, mennyire szerettem megosztani ezt mindenkivel! Elképzeltem az Üdvözítő megjelenését a felhőkön, az ódon, mohlepte sírkövek fölött, a házunkhoz közeli temetőben. Elképzeltem, hogy akik ott nyugszanak, sokan a családunk tagjai, majd mind feltámadnak, hogy találkozzanak vele. Micsoda boldog, örömteli nap lesz!
Azóta már 70 év telt el, és én még mindig vágyakozva várom azt a napot. Rövid földi életem során az Úr gazdagon megáldott. Boldog vagyok, hogy sok alkalmam adódott megosztani az Ő csodálatos igazságát. Különösen szerettem Isten Igéjének tanulmányozását. Egy áttétes mellrák sokéves túlélője vagyok, és számos alkalmam nyílt már beszélgetni az egészségügyi személyzettel, akik segítettek a halálos kórral harcolni. Nagyon sok női áhítatos könyvet adtam nekik ajándékba.
Egyik kedvenc bibliaszövegem Mikeás 6:8: „Megjelentette néked, ó, ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
Naponta mennyei Atyámra bízom az életem, aki segít az időmet és képességeimet a közösségi szolgálatnak és a női missziónak odaszentelni. Célom, hogy minden alkalommal szerezzek egy barátot, amikor a gyülekezeti közösséggel együtt ruhákat, ágyneműt, élelmet és Bibliákat osztogatunk a rászorulóknak. Milyen öröm látni a gyerekek arcát, akiknek nemcsak anyagi dolgokra, hanem mosolyra, ölelésre és imára is szükségük van!
Hány évet adott neked eddig Isten ezen a földön? Akár fiatalabb, akár idősebb vagy nálam, felteszem a kérdést: hogy használtad ki ezeket az éveket? Szolgáltad az Urat? Elmondtad másoknak, hogy Krisztus nemsokára visszatér?
Most kell dolgoznunk, mert „eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat” (Jn 9:4).

Jane Wiggins Moore