Álruhás angyalok

„A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” (Zsidók 13:2)

Montréalban kellett imahetet tartanom, és a férjem jóvoltából egy nagyon közeli barátunkat is meglátogattam. Egy négyórás vonatút után végre megérkeztem a torontói Union állomásra. Kivettem két bőröndömet és két kézitáskámat. Négy csomaggal küszködtem, amikor egy hölgy felajánlotta a segítségét. „Minden rendben?” – kérdezte, ahogy lelassított mellettem. Igennel válaszoltam. Gyorsan vonatjegyet vettem, hogy továbbmehessek a mintegy fél órára lakó barátunkhoz. Nemsokára rádöbbentem, hogy komoly kihívás lesz számomra ennek a négy csomagnak az egyensúlyozása egyedül, valamint a vonatra való felés leszállás. Egy három hónapos folyamatos utazáson voltam, a világ különböző városaiban kellett beszédeket tartanom, ezért volt sok csomagom. Amikor a felvonóhoz értem, egy hölgy, aki a férjével utazott, felajánlotta, hogy cipeli az egyik kisebb táskát. Tulajdonképpen szinte kikapta a kezemből, miközben őszintén felkiáltott: „Nem tudom, hogy is boldogult eddig egyedül!” A peronra érve visszaadta a bőröndömet. Mintegy tíz percet kellett várnunk a vonat érkezéséig. Ez idő alatt lehajtottam az államat, és megpróbáltam minél jobban a sálamba burkolózni, hogy megvédjem a fejem a hideg, téli széltől. Közben kértem Istent, hogy küldjön angyalokat a segítségemre, mert nem tudom egyedül feltenni a vonatra a csomagjaimat.
Alig emeltem fel a fejem, az előző hölgy máris mellettem volt, és felkapta ugyanazt a csomagom. Végigvitte a folyosón, egészen az ülőhelyemig. Elnézést kért, hogy nem annál a megállónál száll le, ahol én, így a leszállásnál már nem sokat tud segíteni. Amikor az én állomásomhoz közeledtünk, felállt a székéről, kijött a folyosóra, majd leadta nekem a bőröndöt a peronra. Hálásan köszöntem meg a segítségét.
Amikor a gyakorlatilag egyperces taxiút után a barátom lakásához értünk, a sofőr felajánlotta, hogy segít a táskákkal. Fel sem kellett hívnom a barátom anyját, mert miközben a sofőr a hatalmas bőröndömet cipelte, egy úriember kinyitotta előttünk a kaput, és megkérdezte, segíthet-e felvinni a csomagjaimat a lépcsőn. Megköszöntem neki, és végre felértünk. Nem tehettem mást, mint dicsőíteni Istent, hogy ezeknek az embereknek a képében angyalokat küldött a segítségemre. A menny teljes bizonyossággal meghallgatja és megválaszolja az imáinkat, valamint minket, embereket is felhasznál, hogy elvégezze az angyali sereg hatalmas munkáját.

Nadine A. Joseph-Collins