A Lélek megnyilatkozásai

„Különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.” (1Korinthus 12:6–7)

Úgy készültünk a gyülekezetbe, hogy részt veszünk a zenei szolgálatban, az istendicsőítésben, majd az istentiszteletet követő közös ebéden. A férjem két hatalmas tepsi tortellinit vitt, én pedig egy nagy tál salátát egyensúlyoztam. A menyem a táskájába tette a nagy üveg salátaszószt, az unokám a süteményes dobozt cipelte, a fiam pedig a chilit. Énekeltünk, imádkoztunk, hallgattuk a prédikációt, hálásak voltunk az istentiszteletért.
Amikor elérkezett az ebéd ideje, mi is beálltunk a többiek közé a sorba, beszélgettünk azokkal, akiket ismertünk a fiam gyülekezetéből, ahová gyakran mentünk. Ekkor észrevettem egy embert előttem a sorban, akivel eddig még soha nem találkoztam. A tányérján hatalmas salátahegy állt, és egy másik tányérra párolt burgonyát, vegyes zöldséget, lasagnét, krumplipürét, sült sárgarépát, céklát és túrót pakolt. Hogy tud két ennyire megrakott tányérral egyensúlyozni, és hogy fogja mindezt megenni? A fiamra néztem. Mosolyogva mutatott a férfi irányába. Újra odanéztem, és ekkor már egy harmadik tányért is elvett, melyet sült babbal, kukoricakenyérrel, zöldborsóval, tortellinivel, spagettivel meg zöldséges tekercsekkel rakott meg. Felhúzott szemöldökkel néztem újra a fiamra, és ő bólintott. Sok mindenről beszéltünk az ebéd idején, az éhes tag esetét azonban nem hoztuk szóba. Desszertből is két tányérral vett, bőven tálalt magának süteményeket, áfonyás pitét, almatortát és citromos szeletet.
Ebéd után ott maradtunk összepakolni. Mosogatás közben észrevettem, hogy az ebéd szervezője a fent említett emberrel beszélgetett: „Rengeteg párolt burgonya és egy nagy tál lencsefasírt maradt. Lefóliázhatjuk őket egy nagyobb edényben, hogy hazavihesd. Ugyanakkor sütemények is maradtak, valamint saláta. Szeretnéd elvinni?” Felderült az arca, miközben a maradék ételt összecsomagolták neki. Ezután kiment a konyhából, és segített a férfiaknak összepakolni a székeket és az asztalokat, valamint összeszedte és kihordta a szemetet.
Az úton hazafelé a fiam megválaszolta ki nem mondott kérdésem: „Ő Mike. (Nem ez a valódi neve.) Minden héten eljön a közösségi ebédre. Soha nem hoz ételt, és mindig mindenből szed magának, de utána mindig gondoskodik a szemét összegyűjtéséről. Önszántából. Örömmel. Annyira örülünk, hogy mindig itt van.”

Denise Dick Herr