Glória! Glória! Halleluja!

„Hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5:3–5)

Szeretett és mélyen tisztelt édesapám példát mutatott a családjának az életről és a halálról egyaránt. A Bibliát, Isten Szavát mindig a lelkében őrizte. Az évek során soha nem szűnt meg olvasni és imádságos lelkülettel tanulmányozni, majd nekünk bizonyságot tenni mindenről. Fokozatosan, napról napra, éjszakáról éjszakára telt be szíve és elméje Isten Lelkével és az igazsággal. A próbák idején megtapasztalta és előttünk is felfedte az evangélium erejét. Még a leukémiával vívott legsötétebb harca alatt is a Biblia ígéretei által maradt Isten mellett, és az Atya magához vonta őt.
Az Úr kegyelméből édesapám hittel dicsőítette Istent, akit annyira szeretett. Dicsérte és magasztalta nevét és szavát. Most megosztok veletek egy tapasztalatot az életéből, amelyet nagyra értékelek, és azért imádkozom, hogy soha ne felejtsem el.
Édesapám ágyban pihent a testvérem indianai otthonának hálószobájában. Vele voltam, de vissza kellett térnem Saint Louisba a családomhoz. Bánkódtam amiatt, hogy ilyen nagy távolságra kell lennem tőle, amikor már ennyire legyengült. Az volt a legnagyobb félelmem, nehogy a hite is meggyengüljön. Mindannyian tudtuk, menynyire vágyott addig élni, hogy megláthassa Jézus eljövetelét a felhőkön. Vajon akkor is erős marad a hite, ha ez nem valósulhat meg? Vagy a halál közeledtét érezve kétségbeesik, és elhagyja Istenbe vetett hitét?
Mellétérdeltem, elmondtam, mennyire szeretem, és mennyire sajnálom, hogy el kell mennem. Biztosított róla, hogy minden rendben lesz, és hiszi, hogy az Úr meggyógyítja őt. A legrosszabbtól tartva megkérdeztem: „De apa, mi lesz, ha nem gyógyít meg az eljövetele előtt?”
Egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában és lecsorgott az arcán. Egyszerűen kijelentette: „Én akkor is bízom benne.” Válaszát beírtam a Bibliámba Jób 13:15. verse margójára. Gyakran nyerek áldást ezen szavak győzedelmes és békés lelkületéből.
Most, amikor már a harmadik évtized is letelik, mióta Gary Chase presbiter prédikált édesapám temetésén, annyira hálás vagyok Krisztus evangéliumának békességéért és hatalmáért. Apa hite, reménysége és szeretete ma is az Úr munkájáról beszél nekem. Szeretném hozzá hasonlóan készen várni az Úr eljövetelét.

Gail (Horner) Coridan