Életkötelesség

„Volt velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük néki, és ő megfejtette nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejtette meg. És lőn, hogy amiképpen megfejtette nékünk, úgy lőn: engem visszahelyezett hivatalomba, amazt pedig felakasztatta. Elküldött azért a fáraó,  és hívatta Józsefet, és hamarsággal kihozták őt a tömlöcből, és megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment. És mondta a fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt: én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. És felelt József a fáraónak mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.” (1Mózes 41:12–16)

A fenti szövegrészből számos tanulságot vonhatunk le. Elsősorban József még bebörtönözve is hosszan tartó, jó hatással volt cellatársaira. Mi milyen hatást gyakorolunk másokra? Ennek a világnak szüksége van jólelkű, nemes viselkedésű emberekre. Cselekedeteinket hassa át a szeretet, mert mi a szeretet Istenének szolgálunk.
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” (1Jn 4:7) Ha szeretetet árasztunk, mindig menynyei jellemet tükrözünk vissza, ahogy József is tette a börtönben.
Másodsorban ne feledjük, hogy József életének legmélyebb pontján volt abban a pillanatban: egy börtönben. Azonban nem hagyta, hogy a helyzet elrabolja tőle az életörömét. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy bármilyen körülmények között tehetünk valami jót, és kelthetünk mélyreható, jó benyomást másokban. Ha József önsajnálatba temetkezett volna, mert hamisan vádolták és bebörtönözték, nem lett volna lehetősége megmagyarázni a fáraó álmát és bizonyságot tenni előtte.
A harmadik tanulság, hogy tulajdonítsuk minden képességünket Istennek. József pontosan ezt tette (1Móz 41:16). Az álom megmagyarázásakor kihangsúlyozta az Ő hatalmát, erejét és jelenlétét. Nem magának tulajdonította a sikert és a dicsőséget. Tudatában volt annak, hogy az álom magyarázatát a Mindenhatótól kapta. Vajon mi mindig elismerjük Isten kegyelmének megmutatkozását az életünkben? Vagy olyan nők vagyunk, akik azt gondolják, hogy saját erejükből és értelmükkel képesek mindent megvalósítani?
Imám, hogy az Úr irányítsa minden cselekedetünket, függetlenül attól, hogy az élet börtönében vagyunk éppen, vagy nem. A sikereinket mindig a mennynek tulajdonítsuk! Jellemünk hagyjon pozitív, hosszú távú, jó benyomást a körülöttünk élő emberekben!

Patricia Sundu