A megfelelő szavak

„Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek.” (Példabeszédek 16:24)

A kis látogató a gyülekezet bejárata közelében a fal mellé húzódott. Tétovázva nézte a többi kislányt, akik vidáman nevetgélve beszélgettek. Egyértelmű volt, hogy őt kizárták a körből. Úgy tűnt. Régi, kiselejtezett ruhát viselt mára már erősen megkopott csipkeszegéllyel. Tudtam, milyen érzés másoktól örökölt, kopott ruhákban járni, hisz gyerekkoromban nekem is gyakran tehetősebb unokatestvéreim kinőtt ruháit kellett viselnem. Együttéreztem ezzel a kislánnyal. Soha nem felejtem el, amikor elcsíptem két nagynéném rólam szóló beszélgetését, akik természetesen nem tudták, hogy hallom őket: „Arlene olyan okos gyermek. Kár, hogy annyira jelentéktelen külsejű.” Évekbe telt, ameddig felfedeztem, hogy nem vagyok jelentéktelen, és nem kell engednem, hogy mások határozzák meg, milyen vagyok. Gyülekezetünk kis látogatója sem volt jelentéktelen. Egyszerűen csak szégyenlős volt, és félt, hogy mások nem fogadják be.
Ahogy előreléptem, hogy megszólítsam a visszahúzódó kislányt, aki még mindig a többi gyereket nézte, gyülekezetünk egyik nagyhangú tagja toppant be az előcsarnokba, és egyenesen felé tartott. (Ezen hölgy sértő szavainak céltáblájává válni nem a legkellemesebb, és én ettől tartottam, amikor megláttam, hogy odalép hozzá.) „És ki vagy te?” – kérdezte a hölgy. A gyermek suttogva válaszolt. Az idős hölgy lehajolt, és még hangosabban szólalt meg: „Hát ugye, milyen aranyos kis teremtés vagy?” A gyermek felnézett a nő arcára, és elmosolyodott. Nem csak aranyosnak, egyenesen gyönyörűnek érezte magát.
Az ajtó másik oldalánál nevetgélő lánykák odaléptek az új gyerekhez, bemutatkoztak neki, és kézen fogva elvitték, hogy együtt játsszanak. Egy olyan felnőtt nőtől származó kedves szavak, aki gyakran szól sértően másokhoz, nagy örömöt jelentenek. Soha nem tudhatjuk, milyen változást idézhetünk elő néhány szerető szóval mások, különösen egy gyermek életében.
Naponta lehetőségünk nyílik kedvesen szólni egy idegenhez. Lehet ez olyan személy, aki mögöttünk áll a postán a sorban, vagy egy kopottas kinézetű ember, aki nem találja a keresett terméket a boltban a polcon. Lehet, nem is idegen, de egy szeretetteljes szó láthatóan megváltoztatná a napját. Hallgassunk arra a csendes, nyugodt, belső hangra, amely megfelelő szavakra, egy mosolyra, egy vállonveregetésre késztet. Ez az aprócska gesztus is sorsfordító lehet.

Teresa A. Sales