A megbocsátás kiváltsága

„Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is.” (Kolossé 3:13)

A férjemmel együtt egy arizonai gyülekezetben vendégeskedtünk. Chris mellé ültem, aki egyedül ücsörgött. Később másokkal is megoszthattam elképesztő történetét a megbocsátásról.
Chris masszőr volt, és elmesélte, hogy évekkel ezelőtt pajzsmirigyrákkal diagnosztizálták. Megkérdezte az orvostól, hogy a javasolt műtét befolyásolja-e majd az énekhangját. A doktor azt mondta, azt sem tudja garantálni, hogy a műtét után lesz-e még egyáltalán hangja. Chris az Úrhoz fordult tanácsért.
Nem sokkal ezután telefonhívást kapott. A vonal másik végén beszélő hölgy azt mondta, nem biztos benne, miért is telefonált, de megtalálta Chris névjegykártyáját, és nem igazán tudja, hogy szeretne-e időpontot kérni nála, vagy sem. Chrisnek eszébe jutott az imája, és megkérdezte a nőt, hogy tud-e valamit a pajzsmirigyrákról. A telefonáló igennel válaszolt. Chris elmondta neki, hogy valószínűleg ezért hívta őt, és elmagyarázta neki a helyzetét. A hölgy ajánlotta, melyik orvost keresse fel, és ő ezt meg is tette. Az orvos javasolta, hogy ne fogyasszon mikrózott élelmiszert, ne egyen tejterméket, és gyakorolja a megbocsátás lelkületét. Megkérdezte, hogy szerinte meg kellene-e bocsátania valakinek. Chrisnek eszébe jutott, hogy soha nem bocsátott meg volt férjének, aki megpróbálta megfojtani őt. Az orvos azt javasolta, hogy próbáljon meg megbocsátani neki, és ha nem sikerül, vegyen részt egy erre specializálódott terápián.
Chris bevallotta, hogy könnyűszerrel lemondott a mikrohullámú sütőről és a tejtermékekről, de a megbocsátás már nem ment olyan könnyen. Ez volt a legnehezebben megvalósítható és a legidőigényesebb feladat. Végül mégis sikerült neki. Az orvos azt javasolta, hogy három hónap múlva menjen vissza ellenőrzésre a kezelőorvosához. Három hónap elteltével megállapították, hogy a daganat mérete csökkenni kezdett. Christ végül soha nem műtötték meg, és a rák évek óta eltűnt a testéből. Úgy érezte, hogy a megbocsátás ereje volt gyógyulása titka, és azt hiszem, egyet kell értenem vele. Ha ti Chrishez hasonlóan megpróbáltatok megbocsátani valakinek, biztosan tudjátok, mennyire nehéz is ez. Majdnem jólesik a sértődésbe kapaszkodni. Isten azonban arra hív, hogy bocsássunk meg annak a kegyelemnek a fényében, amelyet Ő tanúsított irántunk az értünk hozott áldozatért. Ha őszintén kérjük, Ő megbocsát nekünk. A mi bűneink bántották mennyei Atyánkat. Ha így gondolunk erre, akkor a megbocsátás tulajdonképpen csodálatos kiváltság számunkra. Ki tudja, milyen áldások várnak ránk ezután?

Rita Kay Stevens