Isten tervei

„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29:11)

Én tervezek, Isten pedig tudomásul veszi, és segít kivitelezni? Az élet tapasztalata nem erről győzött meg. Az Úrnak van egy terve, azt az én elmémbe ülteti, és utat  nyit annak megvalósulása felé a megfelelő módon, a megfelelő időben. Vagyis Ő kezdeményezi a célt, nem én.
Az egyik kurzusomon a tanárom, dr. Irene Wakeham azt a feladatot adta, hogy tartsunk meg egy nem angol nyelvű órát fordítás nélkül. Megkért, hogy mindenki válaszszon egy nyelvet, amelyet a másik osztály egyetlen tagja sem ismer. Ennek szemléltetésére megtartott egy órát, és felírt a táblára egy négymondatos szöveget francia nyelven. Mivel a Fülöp-szigeteken nőttem fel, és életem addigi három évtizedében ott tanultam, még soha életemben nem hallottam egyetlen francia szót sem. Ezzel a számomra ismeretlen nyelvvel való ismerkedés első 10 percében égő vágy körvonalazódott bennem: szeretnék franciául beszélni. És hogyan? Erről fogalmam sem volt. Ez a gondolat éveken keresztül elkísért.
Egy nap azonban, 15 évvel később a férjemet meghívták dolgozni Kamerunba, egy közép-afrikai, francia nyelvet beszélő országba. Miközben egy angliai missziós intézményben készültünk az útra, az egyház egyik alelnöke ezekkel a szavakkal köszöntött:
„Tehát Kamerunba mentek. És tudtok franciául?” A férjem tagadólag megrázta a fejét. Én jeleztem, hogy tudok négy mondatot.
„Az nem számít – nevetett, majd komoly hangon hozzátette. – Be kell iratkoznotok egy nyelviskolába. Telefonálok a collonges-i (Felső-Savoya, Franciaország) nyelviskolába, és értesítem őket az érkezésetekről családostul.” Itt kezdődött el a mag növekedési folyamata, Isten terve számomra, melyet már évekkel azelőtt elültetett a szívembe. Egyetlen nyelvtanárnak sem volt még soha nálam motiváltabb diákja. Minden egyes órát kimondhatatlanul izgalmasnak találtam, annak ellenére, hogy volt, amikor szégyenletes válaszokat adtam, csak mert nem sikerült megértenem a kérdést. De elkezdtem tanulni álmaim nyelvén.
A családomnak nem sikerült megtanulnia a nyelvet a 2,5 hónapos nyelvtanfolyamon, de ők is elraktároztak egy alapszókincset a túléléshez, majd később annyi tudást, hogy mindannyian elvégezhessük a ránk bízott feladatot és küldetést. Öt évet töltöttünk Kamerunban, majd áthelyeztek Zaire-ba (a jelenlegi Kongó Demokratikus Köztársaságba), ahol további 10 éven át dolgoztunk, és szinte csak franciául beszéltünk.
Az én vagy a mi terveink? Az én vagy a mi gondolataink? Nem. Mindennek Isten a kezdeményezője.

Bienvisa Ladion Nebres