Az én segítőm

„Úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?” (Zsidók 13:6)
A világon nők millióinak van szüksége valamilyen segítségre. Lehet ez munkahelyi kérdés, az oktatáshoz való hozzáférés hiánya, iskolai gond, anyagi nehézség vagy családon belüli válsághelyzet. Egyesek esetében ez lehet nagyon komoly, mint például az étel vagy a tiszta ivóvíz hiánya, esetleg egy végzetes kimenetelű betegség. Amint ezeket a sorokat írom, lélekben együttérzek számos barátommal, akiknek egészségügyi gondjaik vannak, egyesek szinte reménytelen állapotban vannak. Az ígéret mindany-
nyiunknak szól: „Az Úr az én segítségem.”
Nemrég hivatkoztam Zsidók 13:6 ígéretére, újból és újból ismételgetve szavait. Betöltötte elmém és szívem. Éppen egy félelmetes tapasztalat után voltam, mely komolyan megpróbálta a hitemet és az Istenbe vetett bizalmamat. Voltak olyan időszakok, amikor úgy éreztem, napokig eltűnt a nap az égről. Az ilyen napokon Isten ígéretei visszahozhatnak az Ő világosságába, és segítenek békességet találni a Mindenhatóban. És mindez kérdés, ismétlés, könyörgés, hit és várakozás által történik meg, amikor meggyőződünk arról, hogy túlélhetjük a sötétséget, és újra járhatunk majd az Ő szeretetének napsütésében.
A bibliaszöveg ugyanakkor felteszi a kérdést: „Ember mit árthat énnékem?” Ez zavaró, hiszen számos lehetséges választ ismerünk: hazudhatnak nekünk, becsaphatnak, bánthatnak, megkínozhatnak, zaklathatnak, stb. A Szentírás azonban az isteni segítség összefüggésében teszi fel ezt a kérdést. Hiszen ha Ő a mi segítségünk, ki árthatna nekünk? Az itt „segítségnek” fordított görög szó a boetheia, mely a boe, vagyis „kiáltás” és a theo, vagyis „futás” szavakból tevődik össze. Amikor segítségre van szükségünk, Isten futva jön elénk, miközben azt kiáltja: „Jövök!” Milyen csodálatos kép ez a segítségünkre siető mennyei Atyáról!
Szerető Atyánk soha nem fordul el a gyermekeitől, ha segítségért kiáltanak hozzá (Ésa 59:1–3). Meghallgat, és jobban érdekli Őt, mint ahogy mi gondolnánk. Zsoltárok 124:8 arra emlékeztet, hogy nekünk a menny és a föld Teremtője a segítségünk.
Ahogy most egy új nap elé nézünk, ne feledjük, hogy nem vagyunk egyedül. Őrizzük meg szívünkben ezt az ígéretet: „Az Úr az én segítségem.” Bátorítson most ez az ígéret. Ennek bizonyosságában bátoríts te is másokat ma.
Raquel Queiroz da Costa Arrais