Törött babák

„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsoltárok 34:19)
Csak két babám volt, és mindkettő törötten, fej nélkül hevert a sarokban. Alig hittem a szememnek. Hogy történhetett? Hétéves voltam. Sehogy se tudtam ráven-
ni magam, hogy kidobjam őket. Végül egy dobozba fektettem a babákat, és eltettem a szekrény egyik polcárra. Sírni sem tudtam, sőt, még beszélni se tudtam erről. Soha senkinek nem mondtam el a megcsonkított babák esetét.
Azután elkezdtem papírbabákkal játszani, de azok meg nagyon hamar elszakadtak. 11 éves koromban egy nagynénémtől kaptam egy gyönyörű, 50 cm-es babát. Egy osztálytársnőm anyja varrt neki pizsamát, játszóruhát és ünneplő ruhát. Susie-t nagyon sok ideig megtartottam, még akkor is, amikor már az egyik lába letört, sőt, még az egyetemre is magammal vittem. Néhány ott töltött év után azonban szégyelltem, hogy egy törött lábú babához ragaszkodom. Sajnálkozva, de kidobtam a szemétbe. Még most is bánom, de a sajnálkozás nem állítja helyre a veszteséget. Az élet ment tovább. A gyász azonban nem múlt el. A veszteségek növekedtek és sokasodtak. Végül már képtelen voltam helyes döntéseket hozni. Rossz döntések sorozata után olyan sötétté váltam, mint az éjszaka. Képtelennek, gyámoltalannak, reménytelennek láttam az életemet és önmagam, mint egy törött babát.
Megpróbáltam kimenekedést találni a rossz elmeállapotomból, de elindultam a lejtőn a nagy semmibe. Végül az isteni gondviselésnek és szerető keresztények befolyásának köszönhetően sikerült megállnom. Kezdett felderengeni a fény a felhők közül. Bizonytalan léptekkel visszaindultam Istenhez. Közelvont magához, és kitárta felém a karját. Kegyelme és irgalma megérintette a szívemet, és alázatosan bocsánatot kértem tőle. Ő pedig megbocsátott, és visszaállította az örömöt a lelkembe. Isten jó. Tudja, hogy kell a „törött babákat” megjavítani. Milyen csodálatos!
Az egyik szombatnapon Jézus felolvasta azt az Igét egy názáreti zsinagógában, mely az Ő kegyelmi szolgálatát jövendölte meg (lásd: Ésaiás 61. fejezet). Ez a rész pontosan azt írja le, ami velem történt. Lukács evangéliumában megismételve ezek a szavak vigasztalást és reményt adnak mindenkinek, akinek szüksége van a Megváltó kegyelmére: „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Lk 4:18–19)

Jeanne B. Woolsey