Amikor még nem is tudunk róla...

„Mielőtt kiáltanának, én felelek.” (Ésaiás 65:24)
Az évek során lassan elvesztettem az egyik fülemre a hallásomat. Tudtam, hogy nagy segítségemre lenne egy hallókészülék, de meggyőztem magam, hogy nem szükséges. „Ez túlságosan öregítene” – gondoltam. Mégis amikor már a munkámban is kezdett zavaróvá válni a halláskárosultságom, végre beismertem, hogy nem fog magától elmúlni a gond. Vegyes érzelmekkel leküzdöttem a büszkeségemet, és 2.600 dol-
lárért vásároltam egy hallókészüléket.
Mintegy hat hónappal ezután volt egy műtétem, melyet négyhetes lábadozási időszak követett. Otthon nem használtam a készüléket, de amikor valamiért ki kellett mennem, feltettem.
Egy keddi nap valami elintéznivalóm akadt, és feltettem a hallókészülékem. A következő két nap, mivel otthon voltam, nem használtam. Csütörtökön épp a bejárat előtti virágágyásokat locsoltam, amikor hirtelen lenéztem, és legnagyobb megdöbbenésemre ott hevert a földön a hallókészülékem. Arra gondoltam, hogy biztosan kedden eshetett ki, amikor ugyancsak ott locsoltam. Tudtam, nem véletlen, hogy pont akkor néztem pont oda. Tudtam, hogy egy angyal vezette a pillantásomat.
Milyen csodálatos tapasztalat! Isten annyira szeretett engem, hogy megválaszolta a még ki nem mondott kérésemet, vagyis megtaláltam a hallókészülékemet, mielőtt még kétségbeesetten keresni kezdtem volna.
A menny időzítése soha nem véletlenszerű. Másnap időpontom volt hallásvizsgálatra és a készülék beállítására. Magamban elképzeltem, mi lett volna, ha péntek reggel indulás előtt kinyitom a dobozt, és nem találom benne a készülékemet. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a virágágyás mellett keressem, és valószínűleg soha nem is találtam volna meg, hisz azon az ösvényen folyton mókusok szaladgálnak. Mivel az utóbbi időben sok kiadásom volt a műtét, a kórházi költségek miatt, egy jó ideig nem engedhettem volna meg magamnak egy új hallókészüléket.
Áldom és dicsérem az Úr nevét azokért a pillanatokért, amikor mi még észre sem vesszük, hogy bajban vagyunk. Csak a mennyben tudjuk majd meg, hányszor takart be minket irgalmával, és mi nem is tudtunk róla.
Carla Baker