A hit útja

„Dávid pedig mondta a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.” (1Sámuel 17:45)
Dávidot először fiatal gyermekként ismerjük meg a Bibliából. Ő Jessze legkisebb fia, akit a harctérre küldtek, hogy élelmet vigyen Izrael táborába a testvéreinek.
Ők a filiszteusokkal harcoltak. Amikor odaért, maga is találkozott azzal a hatalmas filiszteussal, akit Góliátnak neveztek. Az izraeliták féltek kiállni ellene. Dávid felajánlotta, hogy legyőzi az óriást, bár sokan ebben, fiatal korára hivatkozva, erősen kételkedtek.
Amikor az izraeliták elutasították a kérését, így válaszolt: „Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e filiszteusnak kezéből is.” (1Sám 17:37) Ezután a király beleegyezett: „Eredj el, és az Úr legyen veled!”
Jakab 5:17–18-ban ezt olvassuk: „Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: és ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megteremte az ő gyümölcsét.”
Képzeljétek el! Isten mindenható erejével soha nem kellene félnünk egyetlen kihívástól sem az életben.
Az Úr minden gondunktól megszabadít. Ő megment minket a gonosztól, akinek az a célja, hogy tönkretegyen és megöljön. De ezt csak akkor érhetjük el, ha Dávidhoz vagy Illéshez hasonló hittel kapaszkodunk Istenbe.
Dávid hitt a Mindenhatóban. Soha nem félt semmitől, mert tudta, hogy a menny mindig megszabadítja a gonosztól. Ez a fiatalember az Urat tette első helyre az életében.
Legyünk Isten hűséges katonái. Bár bűnnel, kísértésekkel, kihívásokkal teli földön élünk, a seregek Ura mindig a mi oldalunkon áll. A mai „filiszteusoknak” nincs joguk a szívünk felett. Döntsük el, hogy a Szent Bibliában hiszünk, Isten akaratát cselekedjük az Ő parancsolatainak engedelmeskedve.

Celia Gomani