A szeretet Isten

„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet… És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad,  és az Isten is őbenne.” (1János 4:8, 16)

Ma reggel, amikor elolvastam „az Isten szeretet” bibliaszöveget, arra gondoltam, hogy ez megfordítva is érvényes. A szeretet Isten. Mit látunk, amikor az Úr felfedi magát a szeretetben? Olvassuk el együtt újra 1Korinthus 13-ból a szeretet himnuszát, és közben a szeretet szót helyettesítsük be Istennel.
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. A szeretet hoszszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik… Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:1–8, 13)
Amikor a szeretet szót Istennel helyettesítve olvassuk, rádöbbenünk, hogy Isten nélkül semmik vagyunk. Nincs szeretetünk, nincs világosságunk, nincs életünk nélküle. Arra hívattunk el, hogy hozzá hasonlóan járjunk, de ez az emberi természetünknek lehetetlen. Mai alapszövegünk arra bátorít, hogy bízzunk az Úr irántunk való szeretetében, miközben Ő bennünk él, és kiegészít, hogy hozzá hasonlóvá váljunk.
Jézus nem félt megpróbáltatásai és keresztre feszítése előtt, miközben magára vette a mi ítéletünket és a büntetést, amit mi érdemeltünk. Ellenkezőleg, a szíve tele volt tanítványai iránt érzett szeretettel, és a következő generációkra gondolt, akik majd hisznek benne az apostol üzenete által (Jn 17:20). Búcsúimájában a Megváltó megígérte az Atya szeretetét. Megígérte, hogy Ő a szívünkben él (17:26). Krisztus szeret bennünket, és a szívünkben akar élni, hogy felkészítsen bízni benne, rátámaszkodni majd az ítélet napján. Ne féljünk! Isten bennünk élő szeretete ad erőt a Jézuséhoz hasonló szeretet gyakorlásához.

Myrna L. Hanna